Tegnap reggel már csak 3 szivecskét küldtem Babámnak jelezve, hogy 3 hét múlva ismét alvótársat kap maga mellé. Olyan gyorsan röpködnek a hetek, hogy csak kapkodom a fejem, milyen rohamosan fogynak a szivecskék... Bár ezt csak a hazaérkezés idejét jelzőkről mondhatom el, hiszen a többi egyre csak szaporodik, olyan kis boldogságosan telnek napjaim az utóbbi időben:)

Mivel múlthét csütörtökön Carolin hivatalosan is X-et váltott életkorilag, a hétvégére kötelező jelleggel ünneplést ütemeztünk be. Csütörtök este dolgoztam, így szombat este ültük a szülinapi vacsorát, melynek illata (honey-lemon chicken-t készítettem) egészen Németországból csábította ide Carolin öccsét egy barátjával együtt. És mivel a vacsora nem vacsora pálinka nélkül -arról nem is beszélve, hogy a friss ismerettségek megszilárdításához is elengedhetetlen kellék-  legurult néhány kupicával az este folyamán, mellyel garantáltan, ha emlékezetessé nem is, de feledhetetlenné tettem az élményt a német srácok számára (legalábbis a másnap reggeli fejszerkezetükből ezt szűrtem le- ilyenkor örülök, hogy én itatok pálinkát, és nem fordítva :D).

Hogy a szülinapi sütit kicsit lemozogjam vasárnap reggel elkövettem azt a „hibát”, hogy a hideg idő ellenére is elmentem futni, melynek már délutánra megéreztem negatív eredményét: rázott a hideg, folyt az orrom és tele volt a fejem megfázással...olyan tipikus lebetegedés előtti állapot, melyre nálam a legjobb gyógymód egy kiadós alvás, ez azonban kivitelezhetetlen volt az éjszakai munka miatt amiről mondanom sem kell, hogy nem javított az állapotomon. Úgyhogy hétfőn hivatalosan is „getting better day”-t vettem ki, bevetve az összes elképzelhető természetes gyógymódot, hogy szerdáig jobban legyek, mivel akkora egy „Innovation Cup” nevű, 24 órás iskolai project volt betervezve (kötelező részvétellel). Hogy a gyógyulás garantált legyen, egy kis terápiás vásárlással, és egy esti csajos sütizéssel is megerősítettem az immunrendszeremet, majd mivel kedden csak délután voltam óráim, jól kialudtam magam, és szerdán egészségtől kicsattanva sétáltam be a „24 órás iskolai börtönbe”.

Az Innovation Cup egy országszerte megrendezésre kerülő kreatív fejlesztési project, melyben idén több, mint 700 diák vett részt. A mi iskolánba 240-en törtük a buksinkat a probléma megoldásán, kevert (más iskolából érkező diákokkal vegyítve) 7 fős csapatokban egészen szerda reggel 9-től másnap reggel 6 óráig (ez volt ugyanis a project videók egy adott szerverre való feltöltésének határideje). Minden csapat valós céggel, és valós termékekkel dolgozott, mely a mi esetünkben egy AXA great nevű instant „breakfast on the go” zabkása volt, mely abszolút nem volt sem vásárlócsalogató sem pénztárcabarát. A feladatunk az volt, hogy az általunk a termékben felfedezett problémákra megoldást találjunk, készítsünk egy videós dokumentációt a fejlesztési folyamatunkról, írjuk meg az úgynevezett „elevator speech”-et melynek lényege, hogy 30 másodperc alatt bárkit meggyőzzünk arról, hogy vegye meg a terméket, és egy marketing tervet is fel kellett állítanunk az általunk megformált új termék mögé. Szerencsések voltunk, hiszen nagyon jól tudtunk együtt dolgozni a csapatban, és emelett nagyon jó hangulatban töltöttük el a kötelező „munkaidőt” is, és ami a project részéről a legfontosabb, hogy mi is, és a tanáraink is nagyon elégedettek voltak a végtermékkel és végeredménnyel egyaránt. Nem mondom, hogy életem legkényelmesebb éjszakáját töltöttem el az iskolában ülve, de élménynek mindenképpen hatalmas élmény volt! (még akkor is, ha csütörtök reggel zombiként távoztunk az iskolából) :)

Marketing plan összeállítása hajnali 2-kor :)

Inspirációs és ébren tartó jellegű éjszakai közös zenélés

A hetem fénypontját a péntek esti vacsorás randimeghívás jelentette, melyre azzal a szilárd elhatározással érkeztem, hogy legalább egy apró hibát találok Jeppében, mert eddig olyan, mintha egy tündérmese részese lennék, ahol a sármos és tökéletes királyfi egyszerűen csak bevágtat az életembe fehér lován, és levesz a lábamról....nos,úgy tűnik ez alkalommal sem jártam sikerrel, hiszen a currys csirke tökéletes lett (tehát a konyhában is ügyesen sürgölődik), a lakásában patyolat tisztaság (a szomszédságában élő dán barátnőimtől hallottam, hogy e tekintetben sem tipikus pasi),  rengeteg növénye van (amik amilyen boldognak tűntek, azt jelenti, hogy gazdájuk igazi törődő tipus), és egyszerűen tökéletes társaság! És bár kíváncsian várom milyen sötét foltra bukkanok rá az idők folyamán, csak azt kérdem magamtól "Hol bújkáltál eddig ifjú lovag, ki ennyire megédesíted a napjaimat?! :) 

Ismét eltelt egy újabb, mozgalmas hét...és bár az ősz egyre szürkébb és hidegebb, lelkecskémben tombol a tavasz:)

A múltheti hétvége „fucked up school day”-jel kezdődött, ugyanis péntek reggel 3óra alvás után (csütörtökön dolgoztam) nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, hogy bemenjek  az aznapi 4órámra, majd mikor megérkeztem, kideült, hogy az első kettő elmarad...még szerencse, hogy Kriszti az egyetem melleti apartmanok egyikében lakik, és nem kell messzire mennem ha menedékre van szükségem. Szóval ahogy a jókislányok teszik, végigvártam másfél órát, hogy bemehessek az utolsó két órámra, majd mikor már 20perce vártunk az azt tartó tanárra, értesítettek minket, hogy betegség miatt az is törölve van. Aznap az hozta meg a jó döntést, aki reggel inkább kinyomta az ébresztőjét (vagy eleve be sem álította) és nem ment be fölöslegesen...

Hogy a nap mégis értelmet nyerjen, úgy döntöttem belevetem magam a mély vízbe, és megfőzöm életem első húslevesét, mert annak ellenére, hogy nem vagyok leveses, eljutottam arra a pontra, hogy kívántam azt. (jó, így utólag belátom, hogy nem akkora kihívás, de mégis...mindig emlékezetes mikor az ember ismeretlen vizekre evezik). És ha már amúgy is annyira benne voltam a főzésben, „összedobtam” egy herán tokányt is puliszkával:) Nos, be kell látnom, hogy semmi sem lett tökéletes, de mégis olyan boldogan ebédeltem, hiszen úgy érzem kezdek egyre bátrabban főzni, és mivel gyakorlás teszi a mestert, remélem, hogy egyszer majd a gyerekeimtől én is azt hallom „Anya ez isteni!”

Ha november 4.-e, akkor az egész ország J-day-t ünnepel. Ez egy sörgyártó cég által promóciós céllal létrehozott esemény, ami évek azzal a hagyománnyal rendelkezik, hogy a város központjában 20.59-kor az ország minden pontján nekikezdenek a „karácsonyi sör” csapolásának, ezzel jelezve az ünnep közeledtét (ha belegondolok, nem véletlen, hogy a dánok számon vannak tartva a legnagyobb ivók között).  Szóval az utcák, és szórakozóhelyek ilyenkor mindig megtelnek, és garantált a jó hangulat, hiszen néhény kör után, már nem szomjas az ember, csak azt érzi, hogy nagyon kell pisilnie:)

Péntek délután Fanni (a másodéves turizmusos magyar lány) is megérkezett prágai gyakorlatáról -így nagy örömünkre eggyel bővült a koleszos magyar delegáció is- melyet szombat este egy kis közös, főzőcskézéssel (illetve én sütöttem, ők ettek:D), beszélgetéssel és forraltborozással ünnepeltünk meg. Ekkor még nem tudtam, hogy ez volt az idén második szülinapom előestéje, bár sejthettem volna, hogy a huncut mókamesterek –természetesen Móniról és Zoliról van szó- nem állnak meg annál, hogy a forraltboromba csilit és sót csempésznek. Amint kiderült ugyanis, kapva kaptak az alkalmon, hogy sütés közben ott volt a laptopom a konyhába, és persze facebookra is be voltam jeletkezve, szóval megváltoztatták a születési dátumomat, így facebook szerint november 6-án idén másodszorra töltöttem be a 20-at. És mivel ma már sajnos olyan világban élünk, ahol „facebook mindent tud” , nos mondanom sem kell mennyi szülinapi köszöntést kaptam :D Az egyetlen részlet, mely mutatja, hogy a mókamesterek terve mégsem volt teljesen tökéletes, hogy egy jó ideig a facebook rendszere nem enegedi hogy visszaállítsam a valós születési dátumomat, úgyhogy addig is az új ismerőseim találgathatnak melyik év szülőttje vagyok...

Ha már szülinap, akkor az esti bulizás sem maradhatott el, és itt az élet megint bebizonyította, hogy NINCSENEK VÉLETLENEK...Összefutottam ugyanis Jeppével (egy nagyon édes dán srác, akit a dán barátnőimen keresztül ismertem meg még az első hetekben, de mivel ő a viborgi egyetemen tanul, nem sűrűn találkoztunk ezelőtt), aki jól megtácoltatott, majd másnap reggel mikor megnyitottam a facebookot (ugye-ugye, a fontos dolgok facebookon történnek) már várt a levélke, hogy hát mennyire bántja, hogy nem tudta, hogy szülinapom van, és nem köszöntött fel...A „szülinapi sztoriból” levelezés lett, a levelezésből, pedig péntek délutáni randiiiiiii, amitől még most is olvadozom! Szóval köszönetnyilvánítással tartozom Móniéknak, hogy a facebookos szivatás ilyen pozitív hatással volt az életemre! <3

Beköszöntött az ősz...mielőtt hazamentem, az akkor még zöld falevelek intettek búcsút az őket életben tartó faágaknak, mostanra viszont szinte teljessé vált az elmúlás érzése, hiszen egyre kopárabbak a lombkoronák, és már igazi őszi színekben pompázik a dán avar.

Nézve, ahogy elhal a természet - hogy tavasszal újraéledhessen-  az ember is elgyengül egy kicsit...Bár mióta itt vagyok, az energiaszintem nem igen került jelentősebb válságba, az utóbbi napokban alig bírok kikászálódni az ágyból, úgy érzem visszatért az otthon hagyott mormota énem, hiszen szinte állandó jelleggel aludhatnékom van. Arról nem is beszélve, hogy a borús és szomorkás idő nemcsak a fejemre nyomja rá bélyegét (nem vagyok fejfájós, mégis a héten többször éreztem úgy magam, mint akit fejbevágtak egy palacsintasütővel), de a hangulatomra is...  Túl vagyunk az első búcsúzáson is, ami talán méginkább mélyítette az „itt van az őszi, itt van újra” érzést: Bazsiiii, alias Cuki kis kékszemű Regina Hercegkisasszony sajnos végleg Magyarország felé vette irányát. Előtte azért még egy mozimaratonos,  farmos hétvége keretén belül nemcsak, hogy megnézhettem, de meg is dögönyözhettem a kis cocákat, és az élmények mellé, Bazsiii „hagyatékaként” a pihe-puha, süppedős foteljét is nekem ígérte:)

Bár egy végleg eltávozott közülünk, olyan jó érzés volt megélni, hogy szépen lassan mindenki visszatért az őszi szünetről, és ismét megtelt a kolesz élettel és baráttal! Az ennek örömére tartott szerdai beszélgetős, sütögetős, filmnézős csajos estét, életem első Halloween-partyja követte pénteken, majd egy fergeteges dán házibuli szombaton :) A hétvégét Jöel, a holland cserediák egy svég barátnője- Inguun- is velünk töltötte, akit annyira megkedveltünk ezalatt a 3nap alatt, hogy ha minden a terveink szerint alalkul, akkor a februári szünetünk alatt Carolinnal látogatást teszünk nála. 

A matricakönyv, a kisördög és a bosziiiii :)

Hihetetlen milyen gyorsan telnek a napok...nem győzöm kapkodni a fejem a hétvégék hogy váltják egymást! És ha belegondolok, hogy a karácsonyi hazautamig egy hétvége kivételével mindegyikre már most valamiféle ”társadalmi esemény” van bejegyezve, akkor méginkább úgy érzem, hogy alig hogy visszatértem, hamarosan ismét otthon leszek!:) Arról nem is beszélve, hogy hétközben sem unatkozom, hiszen megkezdődött a dán nyelvkurzus, mely heti kétszer, kedden és csütörtökön 2,5 órás elfoglaltságot jelent, szerdánként pedig csajos vacsizós, beszélgetős estét tartunk 6-7en a csajokkal, minden héten más soros házigazdával. Mindehhez még hozzáadódik a heti kétszeri munka miatti éjszakázás, és a hétvégi bulizások...és így belegondolva lehet, hogy nem véletlenül érzek folyamatos jelleggel ekkora vonzalmat a pihe-puha „megic bed”-em iránt :P

Tortilla est Sascha-nál

Ami pedig a tanulást illeti, továbbra is hat az újdonság varázsa, hogy végre mobilis géppel rendelkezem, amit könnyen és gond nélkül vihetek magammal a suliba. Ez olyannyira örömmel tölt el, hogy a kézi jegyzetelés helyett áttértem a gépire, mely számomra új dimenziókat nyitott meg a tanulás terén is:) Szerdán volt az első beadandó projectmunkánk egyéni részének értékelése, egy személyes elbeszélgetés kapcsán, melyben a tanárnő nagy örömömre megdicsérte a dolgozatomat. Bár életemben először csináltam ilyet, és nem hogy angolul, de kezdetben magyarul is nehezemre esett megfogalmazni a gondolataimat a témával kapcsolatban, azt mondta, hogy abszolút egyetemi színvonalú, jól szerkeztett és szilárd háttértudást tükröznek soraim, illetve hogyha értékelnie kellene, mindenképp a felső osztályzatok közé kerülne. ..úgyhogy az új laptopomon készített jegyzetek mellett ez a visszaigazolás is újabb energialöketet adott a sulihoz! Ami pedig a dánt illeti...hát, azt gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire nehéz lesz arra nem számítottam! Mintha hirtelenjében két teljesen különböző nyelvet kellene megtanulnom, az írott dánt, és a beszélt nyelvet, hiszen a kettő között hatalmas különbség van, összefüggés vagy logika pedig sajnos nem sok...arról nem is beszélve, hogy fonetikusan sokszor nem is tudok annyi magyar mássalhangzót egymás mellé írni amennyit ki kellene ejtenem az adott szóban! SZÖRNYŰ! De ha visszaemlékszem, anno a spanyollal is döcögős volt a kezdet, aztán ahogy lassacskán éreztem a befektetett munka eredményét, a sikerélmény újabb lendületet adott...most is ebben bízom, bár itt a folyamat jóval lassabb lesz, hiszen ez most nem egy nulladik évfolyam, ahol napi 4-5 órában csak erre kell koncentrálni...de itt legalább adott az anyanyelvi környezet:)