9 nap, és újra otthon, édes otthon...az igazság az, hogy az utóbbi napokban erősen magával ragadott a honvágy érzése, főleg, hogy tegnap nem ölelhettem át Hapcikát 50. születésnapján! Bár dán mindennapjaim boldog kis vágányokon haladnak előre, alig várom már, hogy Anya reggeli kávéillatára ébredjek, Hapcika esztergálásának zaját halljam a garázsból napközben, és Babám szuszogására aludjak el! Azt hiszem az ünnepi hangulat is csak erősíti bennem a hazavágyódást, hiszen a teljes város hangulatos karácsonyi kivilágításban pompázik, az üzletekből karácsonyi zene árad, és az amúgy „szellemváros” keskeny kis utcái megteltek a tökéletes ajándékok után kutató emberi forgataggal...és ha ünnep, akkor család, az enyém pedig egyenlőre még 1500 km távolságra...de már nem sokáig! :)
Bár a héten egyedül ma voltak óráink, és a hét többi részében „off”-on leszek, most kivételesen a sulival kezdem blogos kismesém: múlthét szerdán „Career day”-t, azaz a továbblépési lehetőségekről szóló tájékoztató napot szervezett az egyetem, ahol olyan europai egyetemek tartottak előadást (többek között az otthoni IBS), melyekkel iskolánk együttműködési kapcsolatban áll. Nos, hiába jöttem Dániáig, nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen nem tudok a spanyol múltamtól szabadulni, és bár a barcelonai egyetem által kínált harmadév 5000 euros tandíja hallatán szinte megállt a szívem, az előadás végére mégis szerelembe estem a lehetőséggel! És hogy a fellángolásból akár tartós kapcsolat is legyen, már azt is kitaláltam, hogy az utolsó évben fél évre cserediákként ülök be a barcelonai egyetem padjaiba, így nemhogy nem kell tandíjat fizetnem, de az Erasmus által még havi megélhetési támogatást is kapnék. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg munkát sem esne nehezemre találni, azaz élnék, mint hal a vízben Spanyolország szívében! :) Persze sok víz lefolyik még a Dunán a következő másfél év alatt, de sose árt, ha több járható út közül válogathat az ember...
És még mielőtt bárki azt hinné, hogy „csak úgy” lógunk a suliból a hét hátralévő részében, nos le kell szögeznem, hogy komoly projectmunkában vagyunk benne...Nincsenek félévi vizsgáink, viszont január 3-án le kell adnunk egy 35 oldal terjedelmű „nagy” , úgynevezett pilot projectet, melyet most is 3-5 fős csoportokban írunk meg, egy szabadon, bármiféle megkötés nélkül választható témáról. Szerencsére a csoporttársaimmal egyet értettünk abban, hogy szakadjunk el a megszokottól, ahogy a tanárnőnk szokta mondani dobjuk el a térképet, és alkossunk valami egyedit! Így esett a témaválasztásunk az Európán belüli szex-turizmusra, mely bár létező, sőt fejlődő iparág, mégis tabunak számít a köztudtaban. A project egyik fő célja, hogy ne csak úgynevezett „desk research”-n, azaz „asztali kutatómunkán” (internetes és könyvtári forrás) alapuljon a mondanivalónk, hanem tapasztaljuk meg a „field research”-t is, mely kapcsán úgymond ki kell lépnünk az utcára, és ténylegesen, emberektől kell információt gyűjtenünk akár kérdőív akár interjú formájában. Szóval kérem minden kedves ismerősömet, hogy nyitott szívvel és lelkesedéssel fogadja a „rázós kérdéseket” is tartalmazó kérdőívet, hiszen szilárd elhatározásom, hogy otthon töltött napjaim alatt akit csak lehet meginterjúvolok (anonim módon persze!) :)
És hogy könnyedebb vizekre evezzünk, íme egy kis helyzetjelentés a koleszos mindennapokból: A facebookos szülinapi tréfa óta állandó jelleggel folyt a magyar (illetve csak Móniék és én közteni) „háború”, mely olykor kisebb, olykor nagyobb piszkálódó bosszúságot okozott résztvevőinek: Az eltulajdonított névtáblám és lábtörlőmet egy kissé előrehozott húsvéti locsolkodás követette, majd bár a harcot Móniék tréfája indította el, a végleges békekötést az én „záróakcióm” váltotta ki, amikor is a huncut kis házaspár a fagyasztóból kapta kézhez fogkeféjét és fogkrémjét, illetve hogy garantáljam szép álmaikat, az ágyneműjüket is meghintettem egy kis mosóporral :D Nem csak a háborúnak vége, de alig két hét múlva, a szombat esti pókerpartiknak, a közös összeülős sütögetős, iszogatós beszélgetéseknek is búcsút inthetünk, és szinte kiürül a block 2, sajnos szétszéled a szuper csipet csapat... (már előre félek milyen érzés lesz majd visszajönni).
A nevem rejtélyes módon eltűnt a postaládámról, de ezt kaptam helyette :)
Az utóbbi időszakban eléggé aggasztott, hogy vajon januártól is számolhatok-e a pokerklubból származó bevétellel, hiszen lelkileg nagy érvágás lenne nekem, pénzügyileg pedig Anyáéknak, ha a lakbéren kívüli kiadásaimat nem tudnám előteremteni...Nos, legnagyobb boldogságomra úgy tűnik a főnök, és a „poker guys”-ok is megszerettek és ragaszkodnak hozzám, hiszen az állásom érintetlenül vár majd vissza, mivel a főnök úgy döntött nem vesz fel senkit, hanem ő maga „ugrik be” helyettem. És ha ez még nem lenne elég a boldogsághoz, tegnap az egyik játékos megkérdezte, hogy érdekelne-e apartmanjának takaítása, és mikor mondtam neki, hogy decemberben 3 hérte hazautazom, azt mondta ne aggódjak, nem adja oda a munkát másnak, hiszen ha eddig kibírta takarítónő nélkül, januárig sem fog belehalni. Úgyhogy nyugodtan telnek majd az otthoni napjaim, hiszen szerencsére úgy tűnik nem lesznek állás problémáim a jövőév elején sem :)
