Most csekkoltam le az utolsó blogbejegyzésem időpontját, és meglepve tapasztaltam, hogy majdnem 2 hónapja nem adtam életjelet magamról...nah, de ami késik, nem múlik (a jó dolgokra amúgy is mindig várni kell:P) újra itt vagyok, újult erővel, regélésre és pötyögésre készen! Azt viszont előre leszögezném , hogy ahelyett, hogy megpróbálnám utólag megosztani az elmúlt 2hónap minden történését, inkább a lelki megújulásomról mesélnék most...

Új év. Új kezdet. Sokan hisznek az újévi fogadalmak erejében, én mégis –életemben először- úgy döntöttem teljesen tiszta lappal kezdek, se haragot, se kételyt, se kimondatlan érzéseket nem hozok magammal a múltból. A mély, igazán fontos emberi kapcsolatokban –ellentétben a felszínes ismeretségekkel- akarva, akaratlanul időröl-időre eljön az idő, hogy megálljunk egy pillanatra, visszanézzünk és tanulva a múlt hibáiból, felszabadítva egy-egy ki nem mondott érzés, gondolat által okozott feszültséget, a jó dolgokat erősítsük, a kevésbé jókon pedig változtassunk.  A változásokhoz vezető első lépés pedig az önmagunkkal szembeni őszinteségnél kezdődik, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy másokkal szemben is azok legyünk.

Szeptemberben egy számomra ismeretlen útra léptem, mely által érdekes mód hasonló érzések keringtek bennem, mint most, hiszen úgy éreztem lehetőséget kaptam az élettől, hogy hátra hagyva az addigi életemet egy újat kezdjek el. Újat egy szabad világban, távol a magyar társadalom és környezetem elvárásaitól...Tudtam, hogy nagy változás következik, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak és ezáltal saját magammal szemben milyen elvárásokat állítsak fel. Most már viszont tudom, hogy mi vár vissza Dániában, és letisztult a kép a saját „játékszabájaimat” illetően is, és ez nagyszerű érzés. Az ember elkerülhetetlen módon elveszik a megszokott, szürke hétköznapokban, melyre csak akkor eszmél rá ha lehetősége nyílik néhány lépést hátra lépni, és kívülről szemlélni saját életére. Az otthon töltött három hét tökéletes alkalmat adott erre, ily módon rávilágítva arra, hogy honnan jöttem, hol vagyok és hová tartok az életben...

Voltak fájdalmas fel és beismerések: hiába tökéletes a dán lovag, ha nem ő az igazi; hiába lenne hasznos megtanulnom dánul ha nincs bennem a nyelv és kultúra iránti elhivatottság, szenvedély és kitartás; és végül, de nem utolsó sorban hiába szakad meg a szívem, hogy nővéremként szeretett Móni már nem része a mindennapjaimnak, hogy biztonság érzetet és lelki támogatást adjon, mégis tovább kell lépni és a hiány által keletkezett űrt mással kitölteni. Azt szokták mondani mikor egy ajtó bezárul egy másik mindig kinyílik helyette, csak készen kell állni arra, hogy elfogadjuk a változást és nyitottak legyünk az újra. Nos, amúgy is életem alapköve a „Minden okkal történik” mondat, és valóban, mennyivel egyszerűbb úgy megélni a változásokat, hogy tudjuk, hogy azok akármilyen fájdalmasak is, végeredményben mindig olyan irányba tolnak minket előre amilyen irányba haladnunk kell. 

Úgyhogy boldogan lépkedek előrefele, még akkor is ha néha nehéz is a szív súlya ;)