Imádom a tavasz közeledtét jelző, simogató napsugarakat, melyeket az utóbbi napokban egyre többször élvezhetek. Úgy tűnik sikeresen átvészeltem a dán telet, a természet lassan újra megtelik élettel körülöttem, és én is úgy érzem újjá éledek vele együtt.
Az élet az egyetem falain belül is megindult rendesen, hiszen a láblógatós első félév után megkezdődött a projectekben és rendezvényekben gazdag második szemeszter:
A harmadévesek egy kihívásokkal megfűszerezett délutánt szerveztek nekünk -a nemzetközi osztályoknak- azzal a céllal, hogy az egymással való közös munkát, konfliktuskezelést és feladatmegoldást tanulmányozzánk különböző szituációkban viselkedésünk alapján, és következtetéseikről beadandó projectet írjanak.
Ezzel a befőttesgumira kötött cérna „hálóval” kellett piramist építeni a műanyag poharakból a csaparttársakkal való kommunikáció és mutogatás nélkül...
Nekünk, egymással szemkontaktust tartva 3 perc 10 másodperc alatt sikerült végrehajtanunk a feladatot, és ezzel toronymagasan megnyernünk ezt a versenyrészt.
Az elmúlt hetekben két tanulmányi kirándulásra is elvitt minket az iskola. Az egyik egy 3 napos úgynevezett utazáskiállítás volt Herningben, ahová a világ minden tájáról érkeztek kiállítók (kb. 1000), hogy potenciális „vásárlókat” szerezzenek és ezáltal erősítség az adott terület túrizmusát. Az olaszországi campingektől kezdve a balatoni tourinformon keresztül a Maimi partvidéke mentén közlekedő luxus óceánjárókig minden rétege a turizmus szektornak képviseltette magát. A másik az Odensei Üzleti Főiskolában megrendezett „Új tendenciák a vendéglátóiparban” névvel ellátott konferencia volt, ahol kb. 300 hallgatónak tartottak sikeres üzletembekek, szakértők, és egyetemi tanárok előadást különböző témában, melyet rendkívül hasznosnak tartottam hiszen így a való életből szedett példákon keresztül láthattuk hogyan működik a gyakorlatba átültetett, iskolában megtanult elmélet.
Túl vagyunk a 3 „learning activity”-n (beadandó projectünkön) melyben a 2017-es „Europa Kultúrális Fővárosa” címre pályázó két dán város –Aarhus és Soderborg- pályázatát kellet egy hét alatt, 20-25 oldalban különböző szempontok alapján elemeznünk, és eldöntenünk, hogy melyik város rendelkezik nagyobb eséllyel hogy kultúrális fővárossá váljon. És bár Pécs alig 2 éve kapta meg a kitüntető címet, bevallom eddig fogalmam sem volt, hogy mennyi megszabásnak és feltételnek kell eleget tennie a pályázó városnak ahhoz, hogy elnyerje a titulust. Bár a project hét alatt nem voltak óráink, napi 4-6 óra csoportmunka volt szükséges ahhoz, hogy alapos összehasonlító elemzést adjunk le, melynek (remélhetőleg pozitív) szaktanári értékelését hétfőn kapjuk meg. És bár ezen a nagy projecten is túlvagyunk, hogy nehogy kiessünk a csoportmunka gyakorlatából jelenleg 3 különböző tantárgyból 3 különböző „órai kisprojecten” dolgozunk a már jól bevált, összeszokott csoportommal, és már alig várom a húsvéti szünetet, hogy végre mindent a hátunk mögött tudva, már csak az év végi vizsgára koncentrálhassunk.
Ahogy Micimackó mondaná: "gondolj, gondolj, gondoooolj!"
De azért, nehogy úgy tűnjön, hogy csak projectírásból áll az egyetemista élet, hiszen tartjuk magunkat a „hétvége sérthetelen” alapelvhez, amikor a pihenésé és adott esetben a bulizásé a főszerep. Azt azért hangsúlyoznám, hogy a bulizások sokkal ritkábbak, mint év elején voltak, de azért ha kifejezett buli nem is mindig akad a közelben, csapunk mi magunk is egy-egy bolondos, főzőcskézős, összeülős estét:)
Sok jó ember kicsi helyen is fergeteges szülinapi bulit tart
