Széthullott lila kis világom, és nem számítottam rá, hogy ennyire megvisel majd végignézni és lelkileg megélni ezt. Arra pedig még kevésbé számítottam, hogy az „otthon, édes otthonba” való visszatérés első napjaiba ennyire nem találom majd a helyem, és mire kezdtem volna visszaszokni, ismét pakolhattam be a bőröndömet, hiszen egy új kaland vár rám…

Most érzem igazán mivel is jár a vándorló életmód, az állandóság hiánya, az hogy emberek ki és be sétálnak az életembe, közel engedem őket magamhoz, elkezdek ragaszkodni, majd ismét jön a búcsú ideje, és a szívem szakad meg. Szinte megfogalmazhatatlan az érzés mikor tudatosul az emberben, hogy a hely ahol otthonra talált, és azok az emberek, akik ott a családot jelentették, rövid időn belül már csak a múlt emlékei lesznek, és talán ezt a legnehezebb kezelni és feldolgozni…Bár minden búcsúval járó fájdalom ellenére, nagyon hálás vagyok az elmúlt 9hónapban kialakult ismeretségekért, barátságokért, melyeket bárhová is sodor majd az élet, mindig szívemben őrzök majd. Hiszen nekik köszönhetem, hogy ilyen szép emlékekkel költöztem ki lila kis világomból, és (ha a minden tervek szerint alakul) hagytam el Dániát jó időre…

Bár az otthoni világomból mindannyian nagyon vártuk a haza érkezésemet (összegyűltek a világban elszórt család tagjai is –unokatesómék Belgiumból, keresztszüleim Romániából), azt be kell vallanom, hogy sajnos nem könnyítettem meg a hozzám legközelebb álló emberek életét az elmúlt 10napban… Az elmúlt évek tapasztalatai és élményei által úgy gondolom nagyon jó önismeretre tettem szert, de mégis teljes képzavar volt bennem magammal kapcsolatban a haza érkezést követően. Valahogy nem éreztem otthon magamat az oly annyira hiányolt otthon, édes otthonban, és talán eddigi életem egyik legmélyebb lelki válsága ment végbe bennem.  És miután hónapokig távol van az ember, nagyon nehéz megnyílni még azoknak az embereknek is, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok, hiszen ott a tudat, hogy senkit nem akarok megbántani azzal, hogy itthon vagyok, de mégsem  érzem azt a „home, sweet home” érzést, és esetleg csalódást okozni nekik ezzel…És bár barátok, ismerősök akikkel a 10nap csak néhány órára találkoztam mindebből az őrlődésből semmit sem éreztek meg (nem hiába tartanak „mindig mosolygós Adélnak”), a hozzám legközelebb állók érezték hogy „something is going on with me”… Az utolsó napokra sikerült kihúzni magam a gödörből (illetve ebben Libámnak  és -bár ő nem tudott róla- Babámnak is nagy szerepe volt <3), és végre visszataláltam önmagamhoz. Csak azt sajnálom, hogy nem jutottam el hamarabb erre a szintre, bár igyekszem ebből is tanulni, és legközelebb tudatosabban készülni lelkileg a nagy változásokra…

És ha már a változásoknál tartunk, már Görögországból írom soraimat :) A kaland már az indulásom napján (tegnap) megkezdődött, hiszen nem sokon múlott, hogy lekéssem a gépem (olyan tipikusan Gyepes családosan kicentiztük az időt), majd Thessalonikiben közölték velem, hogy aznap már nincs busz Pargaig, így eldönthettem, hogy ott vagy a következő nagyvárosban (270km-re Thessalonikitől és 100km-re Pargatól), Ioannina-ban éjszakázom, ahová végül este 10-re érkeztem meg. De kárpótolt a stresszes napért a jól megérdemelt, teraszon lazulós sörözgetés, csokizás és még netem is volt, ami azért valljuk be ez sokat dobott az első görögországi benyomáson ;)

Ma délelőtt 11-kor érkeztem meg a hotelhez: festői környezet, tikkasztó hőség, zord munkásszálló és még zordabb munkakörülmények, viszont annál barátságosabb fiatal gyakornokok. Igyekszem pozitív maradni, és reméljük a legjobbakat! A mai nap még turistaként csodálom a helyet, holnaptól pedig kezdődhet a 3hónapos rabszolgamunka, nyaralás „feeling”-gel ötvözve. Hey, hey, heeeeey :)

Mindannyian erezzuk a bucsu kozeledtet, mely nehez szivvel tolt el a kozos programban, nevetesben es szeretetben gazdag hetek utan…Az itt toltott 9honap alatt megeltem  eddigi eletem  erzelmileg es szocialis eletileg legsivarabb idoszakat (februar, marcius), es  az elmult 21ev legmozgalmasabbjat is, hiszen aprilistol hihetetlenul beindult az elet. Ime egy kis fenykepes osszefoglalo az elmult hetek esemenyekben gazdag idoszakarol.

Aalborg Karneval: harom napos jelmezes-zenei fesztival. Bar mi csak egy napra latogattunk el, azt megallapitottam, hogy bar nem voltak vilaghiru fellepok, barmelyik otthoni zenei fesztival hangulata elbujhat mellette (az igazsaghoz hozza tartozik, hogy szemelyesen csak a VOLT-ot tapasztaltam meg tavaly nyaron)...remek tarsasag, remek hangulat, kivalo zenei szinpadok, megfizetheto belepo, egyszoval tokeletes kora nyari program.

A varosi folyopart is szamos alkalommal adott helyet egy-egy konnyu kis delutani “chilling out”-nak, ahol a jo tarsasag es nehany sor garantalta a feledhetetlen pillanatokat.

Tokeletes csajos delutan Juste-vel (litvan, Erasmusos cserediak, akivel az elmult 2honapban nagyon kozel kerultunk egymashoz, es akiben megtalaltam itt letem Libajat <3)

Masfel nap tokeletesen eleg ahhoz, hogy baratok baratai a tieide valjanak…Lana es Hendric Hamburgbol latogattak el Randersbe.

Aarhus: Mivel Randersben nem igazan vannak olyan parkok, ahova napos ido eseten csak ugy ki lehetne fekudni egy pokroccal, mult vasarnap a 4 musketas (Juste, Chip es Martin azok akikkel az elmult hetekben olyanna valtunk, mint egy kis csalad) ugy dontott irany Aarhus, es “let`s have some fun”.

Mellesleg a kutyas kepet Juste azelott talalta, hogy latta volna a parkban, negyunkrol keszultet :)

Szombat reggeli Outlet a sracokkal: A legjobban hianyzo dolgok egyike az Anyaval ritualenak szamito szombat reggeli piacos turizasok…hat ha nem is Anyaval, de ismet shopping-mennyorszagban erezhettem magam :)

Mivel a 4 musketas kozul kettonek (Juste es Martin) is a kozeljovoben lesz a szulinapja, ugy dontottunk most kivetelesen elore unneplunk a medve borere, hiszen mindenkepp szerettuk volna egyutt koszonteni egymast. A nagysikeru palacsinta-est altal inspiralva ugy dontottem “Pancake-cake”-kel lepem meg oket:

Mivel nem volt 45 gyertyam, Juste 2-t, Martin 3-at kapott, a hianyzo 20-at pedig odakepzeltuk :)

Utolso kozos csutortok este a “torzshelyunkon”, Rock Sann-ban: Eljen az ingyen sor es a DJ, aki mar anelkul tudja a kedvenc szamainkat, hogy kernunk kellene oket :)

Kozel masfel honapja allando alvashianyban szenvedek, hiszen miota a 4 musketas osszeverodott, a kozos vacsorak, iszogatasok, beszelgetesek hajnalig elhuzodnak, es mondhatom, hogy allando berendezeseive valtunk a kolesz konyhajanak. Olyannyira, hogy a zarovizsga elotti nap Juste-vel rekordot dontottunk az ott toltott 17 es fel oraval (reggel 9tol hajnali fel3ig)… es bar az ido nagy reszet valoban felkeszulessel toltottuk, a sracok munka utani hulla faradtsaguk ellenere vacsoraval es jokedvukkel igyekeztek javitani az agyhalal kozeli allapotunkon (hat igen, nagyon jo sorunk van mellettuk). Es ha mar a konyhanal tartunk, azt mindenkepp meg kell jegyeznem, hogy nagyon fogom hianyolni a kis konyhat, mely hatalmas buliknak (gyertyafeny, gitarozos-kozos eneklesek es tuzhely melletti izzaszto tancikalas minden mennyisegben) es meghitt beszelgeteseknek adott helyet az elmult hetekben.

Oszinten szolva, bar az itt toltott 9honap alatt csodalatos emberekkel hozott ossze az elet, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehez lesz majd bucsut venni lila kis vilagomtol, melyet az utobbi idoszakban a kepeken lathato emberek (kulonoskeppen musketas tarsaim!) tettek tokeletesse. Hiszen nemcsak boldog pillanatokban voltak mellettem, de Len tavozasa utan ok voltak azok, akik kirangattak a szobambol es “osszeszedtek” szetesesembol…Ok azok, akikrol biztosan allithatom, hogy azutan is reszei maradunk majd egymas eletenek, hogy alig 4napon belul elbucsuzunk egymastol…es ezert halat adok az egnek!