Bar csodalatos volt az elmult 3 hetem, megis nagyon vegyes erzesek kavarognak bennem...21 nap, es vegre 5 hosszu honap utan vegre ujra lathatom es olelhetem azokat az embereket, akiknek hianyahoz egyszeruen nem tudok hozzaszokni. Es ezzel egyidejuleg ismet eljon az ideje annak, hogy lapozzak egyet eletem konyveben, es belekezdjek egy ujabb fejezetbe. Junius kozepen egy idore vegleg kikoltozok lila kis vilagombol, hiszen terveim szerint a 3honapos nyari, gorogorszagi gyakrolatom utan halasztok egy tanevet es teljes munkaidos, dolgozo ember leszek valahol a nagyvilagban. Ezt remek lehetosegnek tartom arra, hogy egyreszt egy igazan utos munkatapasztalatot adhassak az oneletrajzomhoz, masreszt pedig, hogy vegre teljes mertekben levehessem Anyaek valalrol az anyagi tehet, es ha minden jol megy, akkor megkeressem a barcelonai harmadev tandijat is. Arrol nem is beszelve, hogy a sulit is jobb eredmennyel tudom majd befejezni, hiszen mivel abszolut gyakorlati alapokon fekszik az oktatas, nagyon sokat szamit az, hogy ki milyen tapasztalati hatterrel rendelkezik. Nah es persze arrol se feledkezzunk meg, hogy egy uj osztalyba fogok visszacsatlakozni, ami ujabb ismeretsegeket es kapcsolati toket jelent majd, es ki tudja, talan azalatt az egy ev alatt vegre megtalalom azt a helyet a vilagban, ahol el tudom kepzelni a jovomet is a kesobbiekben...

Vegre Randersbe is megerkeztek a felhotlen napok ragyogo napsutessel es 24-25 fokkal, mely altal teljesen athatott minket a nyar feelingje. Spontan buli, spontan buli hatan, guacamole party, teton napozos sorozgetes, es csillaglesos beszelgetesek edesitik meg a mindennapjainkat. Egyszoval beindult az elet, a kozos programok igazan osszekovacsoljak a csapatot, es most kezdem igazan megerteni miert mondjak azt, hogy az egyetemi evek a legszebbek :)

Azzal kezdtem soraimat, hogy vegyes erzesek kavarognak bennem...Nos, ennek talan legfobb oka, hogy az elet ismet bebizonyitotta, hogy bizonyos dolgok nem akkor tortennek meg, mikor keszen allunk rajuk (hiaba is igyekszunk tudatosan kerulni az ilyen "veszelyeket") , hanem idokozben sajat magunknak kell felnonunk az adott szituaciohoz. Hiszen az ember sose all keszen arra, hogy akkor botoljon bele egy elragado idegenbe, amikor sem az idozites, sem a foldrjazi elhelyezkedes se lehetne erre alkalmatlanabb...Erzelmileg az itt toltott 8honap legszebb 3hetet eltem meg a szabadlelku belga ”Cute Boy” mellett, akinek a heten lejar az itteni gyakorlai ideje, es szombaton hazafele veszi az iranyt. Hiaba tudtuk mindketten, hogy rovid eletu romanc lesz a mienk, valahogy megis elkapott az ar es mar csak azon kaptuk magunkat, hogy erosen sodor magaval. Olyannyira erosen, hogy az egyutt toltott nehany het kifejezetten olyan volt, mint a romantikus filmekben, ahol a fiatalok menthetetlenul szerelembe esnek a nyari nyaralas folyaman, melynek nyomat valoszinuleg orokre szivukben orzik majd...Es bar szerelemrol meg nemigen beszelnek, de erzelmekrol mindenkeppen, hiszen annak ellenere, hogy csupan 3 egyutt toltott het van mogottunk, a minden nap egyutt toltott orak, es a hajnalig tarto beszelgetesek nagyon melyre hatoltak mindkettonkben...olyannyira, hogy egyenlore belegondolni sem szeretnek milyen erzes lesz a bucsuzas...De mivel hiszem, hogy az eletben nincsenek veletlenek es minden okkal tortenik, tudom hogy idovel megertem majd miert pont o...miert pont itt....es miert pont most...

Az elmult 8 itt toltott honapban rengeteg komoly lecket kaptam az elettol, de a legnagyobbat ketseg kivul a mult csutortok ejszaka adta... Ahogy az lenni szokott, aznap este is dolgoztam a poker klubban, es bar a csutortok mar buli-estnek szamit a randersi ejszakaban, en rendszerint kimaradok belole, hiszen altalaban melo utan mar keso van ahhoz, hogy nekiinduljak a bulizasnak...Hat, most kivetelesen nem igy tortent, hiszen mar ejfelkor vegeztem, es mivel tudtam hogy rengetek ismeros lesz downtown-ban, (akik kozul tobben a lelkemre kotottek hogyha megis idoben vegeznek, mindenkepp ugorjak be egy italra) boldogan vettem az iranyt a "torzshelyunk" fele. Ezzel onmagaban meg nem is lett volna gond, viszont mivel munkabol jottem, es nem keszultem "bulizasra", nalam volt a laptopom, osszes iratom, bankkartyam, az aznapi fizetesem, mind a ket telefonom, mp3 lejatszom es persze a lakaskulcsaim, egyszoval  az egesz itteni eletem... Mivel a ruhatar zarva volt, a taskamat a kabatommal letakarva a tobbiek kabatjai ala tettem, majd mivel az asztalunk tele volt koleszos ismerossel, szoltam a tobbieknek, hogy kiugrom WC-re, figyeljenek a cuccaimra. Nos, szinte meg most is hallom Hapcika orokigazsagat miszeint "Sokszor nem kapsz masodik lehetoseget hibazni". Es sajnos most  be is bizonyosodott, hiszen mire visszaertem a WC-rol mar csak a hult helyet talaltam a taskamnak es kabatomnak... Senkinek sem kivanom azokat a pillanatokat amikor tudatosult bennem, hogy MINDENEM eltunt! Olykor Hapcikaval 2-3 orara is kepesek vagyunk belemerulni az elet nagy dolgairol valo elmelkedos skypeozasba, mely soran tobbszor szoba kerult, hogy elmeletben sok helyzetben tudjuk mi a helyes lepes, reakcio, de valojaban csak krizishelyzetben derul ki, hogy az ember higgadt marad, vagy osszeroppan nyomas alatt. Szamomra is meglepo modon, de sikerult higgadt maradnom, megcsak sirva sem fakadtam (Anyaek ugy tunik sikeresen belemneveltek a tenyt, hogy a siras nem old meg semmit), es lepesrol lepesre vegig gondolnom, hogy akkor most mik is a teendoim. A legelso dolog amire raeszmeltem, hogy a dan azonosito kartyamon rajta van a cimem, es persze a taskaban melle meg is talaljak a lakaskulcsomat, szoval amint beszeltem a biztonsagi orokkel, az elso dolgom az volt, hogy mihamarabb hazakeruljek, hogy nehogy a kiramolt szobamra erkezzem vissza... Mindig is szerettem a koleszt, de most meginkabb bebizonyosodott, hogy milyen sokat szamit ha az ember "ismerosokkel" el egyutt, akikre mint kiderult hajnalok hajnalan is szamithat a bajban. Eleg volt csak bekopognom az egyik ablakon, es szinte mar az egesz folyoso azon utygodott, hogy rongalas nelkul kipockoljek az ajtozaramat (penteken es hetvegen a kolesz irodaja zarva van, tehat mindenkepp valahogy be kellett jutnom a szobaba potkulcs nelkul), SOS-ben hivjuk a bankot, hogy letiltassam a kartyamat, majd mikor mar mindezen tul voltunk, akkor jott eletem eddigi legnehezebb telefonhivasa...Tudtam, hogy Anyaek szivrohamot fognak kapni ha az ejszaka kozepen ismeretlen dan szamrol hivjak oket, es mikor elso hivasra nem ertem el oket, akkor meg meginkabb meg voltam rola gyozodve, hogy halalra remulnek majd ha visszahivva a szamot nem en, hanem egy ismeretlen ferfi hang szol majd a telefonba angolul (a srac, akinek a telojarol telefonaltam) es, hogy azokban a pillanatokban amig eler hozzam a telefon a leheto legrosszabb fog vegigfutni az agyukon...Nos, bar szerintem nagyon sok szulo maskent reagalt volna a legalabb 300 000Ft-os anyagi veszteseg hallatan (es akkor meg az irataim potlasanak koltsegeit nem is adtam hozza), az Anyaektol kapott reakcival ismet megerositettek abban, hogy barmikor, barmilyen korulmenyek kozott mellettem allnak, es szamithatok rajuk mig igy, 1700 km tavolsagbol is, es ez az erzes felbecsulhetetlen! Termeszetesen megjartam a rendorseget is, de felkeszitettek, hogy ne remenykedjek tulzottan, hogy barmit is viszont latok, ugyhogy mar csak egyedul abban bizom, hogy valahogy visszakerulnek hozzam legalabb az irataim, a tobbit meg majd szepen folyamataban igyekszem potolni.... Telefont kaptam kolcsonbe es jovohet keddtol laptopot is kapok az egyik ismerosmtol hasznalatra a szemeszter vegeig, ugyhogy ugy tunik kezdenek a lehetosegekhez kepest helyrebillenni a dolgok. Nehez napokat eltem meg, melyek alatt igencsak radobbentem, hogy az ember mennyire fugg bizonyos dolgoktol (internet, zene, telefon) melyek olyannira beleolvadtak a mindennapjainkba, hogy szinte megall az elet ha egy idore nelkuloznunk kell oket, viszont talan azert tudom sokak szamara meglepo modon ilyen pozitivan kezelni a tortenteket, mert ha jol belegondolunk mindezek potolhato targyak, melyek nelkul az elet megy tovabb, nem ugy mintha valami komolyabb baj tortent volna, mely egy pillanat alatt mident gyokeresen megvaltoztat.... Es bar be kell vallanom, hogy nagyon nehezen telt a hetem teljesen elszigetelodve a modern vilagtol (gyakorlatilag nem volt mit csinalnom a szobamban alvason es olvasason kivul), boldogan jelentem, hogy jok a tulelesi eselyek 10percenkenti facebook-csekkolas nelkul is!

Es hogy egy kicsit boldogabb vizekre evezzunk, azert ertek am kellemes elmenyek is az elmult hetekben :)  Randersben koztudott, hogy nem igazan zajlik az elet, es mar nagyon vagytam egy kis kulturalis felpezsdulesre, ugyhogy egy ismerosommel ugy dontottunk, hogy nyakunkba vesszuk Aarhust, es minden latni es tapasztalni valot ami belefer, osszesuritunk egy napba. Kivetelesen az idojaras is kedvezett nekunk, mivel egesz nap ragyogo napsutes es kellemes tavaszi meleg kenyeztetett, mely miatt megnagyobb elvezettel rottuk a tunemeny varos kis utcait. Vegigneztuk a Muveszeti Muzeum kiallitasait, setaltunk a "felhok felett huzodo szivarvany"-ban, megneztuk a dan skanzent, a helyi katedralist, es meg egy mozozas is belefert a programba az esti "international student bar" latogatas elott. Be kell valljam, hogy teljesen szerelembe estem a varossal, melyet leginkabb Szegedhez tudnam hasonlitani, hiszen hatalmas diakvaros, ahol mindig porog az elet -pont az, ami innen, Randersbol hianyzik. 

"My dream is to fly, over the rainbow so high..."

Na jo, ez igy, ebben a formaban nem teljesen igaz, hiszen az elmult 2hetben az uj, ideiglenesen koleszos belga sracok hoztak egy kis porgest a tulzottan nyugodt mindennapokba. Lazak, inni azt tudnak rendesen, rendkivul szorakoztato  es kellemes tarsasag, akikkel az utobbi idoben sok esten osszeverodunk, arrol nem is beszelve, hogy az altalam csak Cute Boy-nak becezett Len volt az, aki azon a bizonyos sotet, csutortok ejszakan egy pillanatra sem hagyott osszeomlani, es egesz ejszaka mellettem volt hogy tartsa bennem a lelket. Talan mondhatom azt, hogy o az, aki az itt toltott honapok alatt kulfoldiek kozul a legmelyebb benyomast tette ram, hiszen annak ellenere, hogy o ez a tipikusan alter figura, van valami kulonleges benne amitol az elso perctol kezdve megtalatuk a kozos hullamhosszt. Szerintem meg eletemben nem talalkoztam sraccal, aki annyit beszelne, mint o (egyszeruen be nem all a szaja) es ot hallgatva allando jelleggel az az erzesem, hogy egy "tudomanyos dokumentum filmet" nezek kulonfele temakorben, mert hihetetlen, hogy mennyi intelligencia, tudas es tapasztalat gyulemlett fel benne az elmult 25 ev alatt, melyet rendkivuli modon at tud adni meg egy olyan temarol is, mely kilometerekre all az erdeklodesi koromtol...Szoval, bar ert veszteseg rendesen az elmult idoszakban, most valahogy megis kereknek es lilanak erzem kis vilagom, hiszen a kenyszerhelyzet miatt (a modern technologiat nelkulozve) teljesen mas megvilagitasba kerultek dolgok, melyek visszarangatnak egy virtualis vilagbol a lila mindennapokba, ahol az ablakban ulve ebedelek mikozben a madarcsicsergest hallgatom, es nezem a folottem elhalado baranyfelhoket (topmodell leszek nezes helyett). Hiszen "amibe nem halsz bele, az megerosit", es "az elet mindig szep, csak a Te szemeden mulik, hogy milyennek latod" :) 

Bár a megszokottnál is erősebb volt az „otthon, édes otthon” hiánya a Húsvéti időszak alatt,  Anya örökérvényű bölcsessége „ami nem öl meg, az megerősít”, sokszor eszembe jutott és erőt adott az elmúlt hetek folyamán...Sőt, ha belegondolok sok olyan dolog történt, amiért hálás vagyok, hogy itt maradtam a tavaszi szünet idejére, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg annak ellenére sem fogok elhervadni, hogy idén kimaradtam a locsolkodásból :)

Érdekes, hogy bár se tojást nem festettem, és tipikus húsvéti menüben nem volt részem, mégis talán életem legkülönlegesebb Húsvétja volt ez az idei. Az elmúlt hetekben nagyon sokat álmodtam Papával, ami így közel 8hónappal a halálát követően eléggé felzaklatott. Vasárnap hajnalban ismét megjelent álmomban (mintha a húsvéti feltámadás története a saját életemre lenne átültetve), és bár most az álom végén meghalt, a halála előtti órákat szeretetben együtt töltöttük, úgy ahogy a még a régi időkből emlékszem a kapcsolatunkra. Ébredéskor az első gondolatom az volt, hogy most engedtem el, elbúcsúztunk egymástól, és bennem innentől kezdve „nyugodjék békében”... Libám Édesapja azzal búcsúzott tőlem a nyáron, hogy ne feledjem, ha elgyengülök, és lelkileg feltöltődésre van szükségem a messzi távolban, egy csöndes templomban bármikor elvonulhatok a világ elől és békére találok majd. Szóval életemben először, Húsvét vasárnap a főtemplom harangjai engem is ünnepi misére hívtak, és bár semmit sem értettem a dán prédikációból, mégis valahogy különleges béke érzése járta át testemet és lelkemet egyaránt, mely úgy érzem újabb lendületet adott a hátralévő „otthon, édes otthon” nélküli 2hónaphoz.

Átvettem egy pizzéria takarítást az egyik osztálytársamtól az otthontartózkodása idejére, így az elmúlt két és fél hétben minden napra megvolt a délutáni elfoglaltságom és Húsvét vasárnapot és hétfőt kivéve 16napot dolgoztam végig folyamarosan. Kicsit féltem attól, hogyan fogom megállni a helyem egy teljesen ismeretlen munkakörben és környezetben (a saját szobámon kívül még sosem takarítottam mások számára), de az imádnivaló, fiatal, Ausztráliából származó főnök páros (Ally és Karl) és az ott dolgozók is gondoskodtak arról, hogy hihetetlen módon a szívemhez nőjjön a hely még egy ilyen rövid időszak alatt is. Pénteken volt az utolsó munkanapom, és nagyon megérintett lelkileg, hogy Ally és Karl közösen köszönték meg az munkámat, és ajándékoztak meg egy 200kr-ás vásárlási utalvánnyal egy olyan üzletbe ahol előzőleg pont kinéztem egy tavaszi topánt (nah, erre szoktam mondani, hogy nincsenek véletlenek), és biztosítottak afelől, hogy mindenképp számítanak a segítségemre ha beindul a szezon, mert nagyon meg voltak elégedve a munkámmal. Úgy tűnik végre vége a közel 3hónapos munkanélküliségemnek, hiszen alig, hogy befejeztem az egyiket, jött másik kettő: nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik végre ismét beindul a pókerezés és a hétvégén kezdtem egy állandó lakástakarítást is. Szóval kezdenek helyreállni a dolgok e téren is, ami nagyon jót tesz a lelkecskémnek is, úgyhogy hey, hey, heeeeey!

Sajnos újra elérte a koleszt egy búcsúzási hullám, hiszen a másodéves turizmusosok befejezték a sulit, ami azt jelenti, hogy ismét a szívemhez közel álló emberektől (Kedvenc „másom”, Gintaras és a „teljesen különbözőek vagyunk, mégis így egészítjük ki egymást” Fanni) kellett hosszú időre elbúcsúznom... Tudom, hogy a „valahol a messzi világban” életvitelnek ez a velejárója -egy időre állandóságra találsz, majd tovább kell lépned, és úja és újra olyan embereket hátrahagynod, akik az adott helyen a mindennapjaid fontos részei voltak- de valahogy akármilyen gyakran is részem van ebben az élményben, egyszerűen nem tudok hozzászokni, és nem tudom a lelkemtől távol tartani a búcsúzással járó fájdalmat. De mivel „az élet mindig szép, csak a te szemeden múlik, hogy milyennek látod”, igyekszem arra koncentrálni, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az elmúlt hónapokban az életem részei voltak, és én is az övéké lehettem.

Gintaras búcsúbulija

 Utolsó vacsora modern felfogásban :)

Úgy érzem a „Szex és New York” egy epizód erejéig beköltözött az életembe: homo- és biszexualitás, illetve egyéjszakás kalandorok lepték el nyugodt kis tavaszi dán mindennapjaimat, úgyhogy kedves olvasóm, remélem készen állsz egy tabuk nélküli élménybeszámolóra :)

Rendkívül nyílt felfogású embernek tartom magam, aki szeret más szemléletmóddal és értékrenddel rendelkezőkkel kapcsolatot teremteni, és bár az „otthoni burokban” sosem nyílt alkalmam arra, hogy más szexuális beállítottságú embereket ismerjek meg, valahogy mindig úgy éreztem, hogy nagyon szeretném megtudni ők hogyan látják a világot, és mások hogyan látják őket a világban.  Úgynevezett leszbikus ajánlatra azonban nem számítottam... Egy számomra nagyon kedves barátnőm egy beszélgetés kapcsán bevallotta, hogy úgy érzi számára én lennék a tökéletes pár...jóideje ismerjük egymást, és bár valahol talán éreztem, hogy máshogy tekint rám, mint én rá, mégis nagyon meglepett a vallomása. Mivel egy kiadós beszélgetéssel tisztáztuk a dolgokat, úgy gondolom ez semmilyen negatív kihatással sem lesz a további kapcsolattartásunkra, azonban arról mindenképp elgondolkodtatott, hogy a környezetemben hány olyan ember lehet, aki esetlegesen küzd a másság érzésével, de bizonyos okok miatt nem meri, akarja felvállalni azt. Az otthoni viszonyokból kiindulva, nagyon tisztelem azt aki normál keretek között (és itt nem a rendbontásos felvonulásra gondolok) önmaga és mások előtt is vállalja szexuális hovatartozását és ennek megfelelően éli napjait. Ennek legjobb példája egy olyan koleszos srác, akivel az elmúlt hónapokban nagyon szoros barátság alakult ki köztünk és aki által valóban testközelből tapasztalhatom nap, mint nap, mit jelent „másnak” lenni...olyannak lenni, aki mindig mosolyt csal az ember arcára, aki az üres táncparkett közepén tombol velem, aki megérti a női lélek rejtelmeit, aki fiú létére észreveszi az apró részleteket is egy lányon (ruha, cipő, frizura, smink), és akivel együtt stíröljük a pasikat a diszkóban :D És bár tudom, hogy sokan nem osztoznak a véleményemben, én mégiscsak úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz, még akkor is ha ezt egy vele azonos nemű emberrel találja meg, és még akkor is, ha én azért maradok a fiúknál, akármennyire is nehéz velük ;)

Kedvenc "másommal"

Mivel egyik „Szex és New York” epizód sem lenne kerek buliban összeakadós, flörtölős és egyéjszakás kalandorokba botlós este nélkül, teljesen véletlenül én is tudok egy ilyen sztorival szolgálni aprócska életemből...Minden csütörtökön 11 és éjfél között a Rock Sann-ban (az egyetlen diszkó a városba ahová ingyen lehet bemenni) az úgynevezett „happy hour” sikeresen gondoskodik arról, hogy a hely megteljen ingyen sörre szomjazó fiatallal, amiből persze mi sem maradhatunk ki :) Nos, alig hogy három perce ücsörögtünk az egyik asztalnál mikor egy rendkívül sármos srác megállt mellettem és valamit elkezdett dánul gagyogni nekem. Bár az elején bizonytalankodott angol tudását illetően, mégis valahogy ott ragadt mellettem, és egészen kellemes társaságnak bizonyult, melyet a gyönyörű zöld szemei, elragadó mosolya és kedves kis bókjai méginkább erősítettek. Már épp kezdtem örülni, hogy az élet az utamba sodort egy ilyen lehengerlő idegent, amikor, mint semmiből a villámcsapás a srác odasúgta a fülembe, hogy ha gondolom bemehetnénk a WC-be, vagy ki a sötétbe, vagy ha szeretném szívesen hazakisér, és egyértelmű volt, hogy a virágnyelv milyen szándékot takart...és mikor legnagyobb sajnálatára felvilágosítottam, hogy -bármennyire is szimpatizálok vele- rossz lányt szemelt ki egy véletlenszerű egyéjszakás diszkós kalandra, csalódottan eltűnt a tömegben újabb préda után kutatva...és ez olyan kiábrándító, hogy egy helyes, intelligens 24éves fiatal (aki az életkorából fakadóan már kellőképpen kiélhette volna magát és készen állhatna a normális kapcsolatalakításra) mikor növi ki, hogy a vére hajtja. Bár ez csak egy eset volt, a bulizós esték alkalmával mindig be kell látnom, hogy a diszkó továbbra is számomra azt a célt fogja szolgálni, hogy párkapcsolat keresés helyett jól kitomboljam magamból a feszültséget, hiszen nem vágyok arra, hogy én legyek a vacsorája egy-egy kiéhezett hiénának...Na, de hogy az este ne csüggedéssel záruljon, bevetettem magam a táncparkett közepére, ahol hirtelen elkapott egy másik sármos idegen, aki teljesen átadva magát a ritmusnak olyan lendülettel pörgetett ki, hogy stílusosan elvágódtam a Rock Sann közepén, és a lila véraláfutás a térdemen még most is arra a srácra emlékeztet :) Mivel a többiek hajlani 4kor úgy gondolták, ideje hazafele venni az irányt, és véget vetni a „pasis” estémnek, több „fiatal lány a diszkóban” sztorival nem szolgálhatok, és úgy érzem egy időre ismét elég is volt a bulis éjszakákból...

És hogy ne csak „Szex", de "New York” is legyen, adok egy kis helyzetjelentést az elmúlt hétvége társadalmi életéről is: hogy kipihenjük a csütörtök éjszakát, pénteken palacsinta estet tartottunk a koleszban, hogy minden percét kiélvezzük a hátralévő együtt töltött időnek. A másodévesek március végén befejezték a sulit, és mindannyiuk hazfelé veszi majd az irányt a nyári vizsgák kezdetéig, úgyhogy a koleszt is átitatja majd a randersi szellemváros hangulat....melybe egyenlőre inkább nem is gondolok bele...

Egy kis pancake friday

Mióta itt vagyok folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy egy kis kultúrát szívhassak magamba, melyre nem is nyílhatott volna remekebb lehetőség, mint élőben szurkolni a dán női nemzeti kézilabda csapatnak a horvátok elleni BL elődöntő meccsen. És bár a dánok kikaptak a vendég horvátoktól, hatalmas élmény volt ilyen szintű, minőségi játékot testközelből látni! Arról nem is beszélve, hogy teljes melegség és szép emlékek járták át a szívemet, hogy ismét kézimeccsen szurkolhattam, és ismét egy Fannival az oldalamon! (Libám, sűrűn gondoltam ám a hazai meccsek hangulatára, a duzzadó és izzadt férfi izmokra és a mindentkibeszélős, szombat délutáni csajos 2órára:))

Hajráááááá Denmaaaaaark :)

Imádom a tavasz közeledtét jelző, simogató napsugarakat, melyeket az utóbbi napokban egyre többször élvezhetek. Úgy tűnik sikeresen átvészeltem a dán telet, a természet lassan újra megtelik élettel körülöttem, és én is úgy érzem újjá éledek vele együtt.

Az élet az egyetem falain belül is megindult rendesen, hiszen a láblógatós első félév után megkezdődött a projectekben és rendezvényekben gazdag második szemeszter:

A harmadévesek egy kihívásokkal megfűszerezett délutánt szerveztek nekünk -a nemzetközi osztályoknak- azzal a céllal, hogy az egymással való közös munkát, konfliktuskezelést és feladatmegoldást tanulmányozzánk különböző szituációkban viselkedésünk alapján, és következtetéseikről beadandó projectet írjanak.

Ezzel a befőttesgumira kötött cérna „hálóval” kellett piramist építeni a műanyag poharakból a csaparttársakkal való kommunikáció és mutogatás nélkül...

Nekünk, egymással szemkontaktust tartva 3 perc 10 másodperc alatt sikerült végrehajtanunk a feladatot, és ezzel toronymagasan megnyernünk ezt a versenyrészt.

Az elmúlt hetekben két tanulmányi kirándulásra is elvitt minket az iskola. Az egyik egy 3 napos úgynevezett utazáskiállítás volt Herningben, ahová a világ minden tájáról érkeztek kiállítók (kb. 1000), hogy potenciális „vásárlókat” szerezzenek és ezáltal erősítség az adott terület túrizmusát. Az olaszországi campingektől kezdve a balatoni tourinformon keresztül a Maimi partvidéke mentén közlekedő luxus óceánjárókig minden rétege a turizmus szektornak képviseltette magát. A másik az Odensei Üzleti Főiskolában megrendezett „Új tendenciák a vendéglátóiparban” névvel ellátott konferencia volt, ahol kb. 300 hallgatónak tartottak sikeres üzletembekek, szakértők, és egyetemi tanárok előadást különböző témában, melyet rendkívül hasznosnak tartottam hiszen így a való életből szedett példákon keresztül láthattuk hogyan működik a gyakorlatba átültetett, iskolában megtanult elmélet.

Túl vagyunk a 3 „learning activity”-n (beadandó projectünkön) melyben a 2017-es „Europa Kultúrális Fővárosa” címre pályázó két dán város –Aarhus és Soderborg- pályázatát kellet egy hét alatt, 20-25 oldalban különböző szempontok alapján elemeznünk, és eldöntenünk, hogy melyik város rendelkezik nagyobb eséllyel hogy kultúrális fővárossá váljon. És bár Pécs alig 2 éve kapta meg a kitüntető címet, bevallom eddig fogalmam sem volt, hogy mennyi megszabásnak és feltételnek kell eleget tennie a pályázó városnak ahhoz, hogy elnyerje a titulust. Bár a project hét alatt nem voltak óráink, napi 4-6 óra csoportmunka volt szükséges ahhoz, hogy alapos összehasonlító elemzést adjunk le, melynek (remélhetőleg pozitív) szaktanári értékelését hétfőn kapjuk meg. És bár ezen a nagy projecten is túlvagyunk, hogy nehogy kiessünk a csoportmunka gyakorlatából jelenleg 3 különböző tantárgyból 3 különböző „órai kisprojecten” dolgozunk a már jól bevált, összeszokott csoportommal, és már alig várom a húsvéti szünetet, hogy végre mindent a hátunk mögött tudva, már csak az év végi vizsgára koncentrálhassunk.

Ahogy Micimackó mondaná: "gondolj, gondolj, gondoooolj!"

De azért, nehogy úgy tűnjön, hogy csak projectírásból áll az egyetemista élet, hiszen tartjuk magunkat a „hétvége sérthetelen” alapelvhez, amikor a pihenésé és adott esetben a bulizásé a főszerep. Azt azért hangsúlyoznám, hogy a bulizások sokkal ritkábbak, mint év elején voltak, de azért ha kifejezett buli nem is mindig akad a közelben, csapunk mi magunk is egy-egy bolondos, főzőcskézős, összeülős estét:)

Sok jó ember kicsi helyen is fergeteges szülinapi bulit tart

Spontán palacsinta-party:D

Az utóbbi időben –ténylegesen és átvitt értelemben is- a megszokottnál  viharosabbak voltak a dán mindennapok, és úgy éreztem összecsaptak a fejem felett a hullámok...

Sajnos megtapasztaltam mekkora fájdalmat tud okozni, ha egy olyan ember rombolja le a róla kialakított képet, melyet igazán közel engdtél magadhoz. Hapcika erre azt mondta, hogy az ilyen csalódások a felnőttéválás jelei, hiszen szépen lassan kilépünk a minket körülvevő burokból, és elkerülhetetlenül szembesülünk a ténnyel, hogy olyan helyről kapunk pofonokat ahonnan egyáltalán nem számítanánk rá. Ez persze nem szab gátat a folyamatosan új embereket megismerni vágyó és kapcsolatokat kialakító énemnek, de azt biztosan állíthatom, hogy kitartóan tanulom az ezzel járó leckéit az életnek. 

Úgy tűnik télen nemcsak a természet vegetál, hanem a pókerezés is. Nagyon döcögősen indult újra a munka, mely okozott néhány álmatlan éjszakát, arról nem is beszélve, hogy a bankszámlám is jelentősen megcsappant a közel két hónapos „munkanélküliség” folyamán, viszont legalább volt elegendő időm és energiám, hogy belevessem magam a nyári gyakorlati hely kutatásába.

230 jelentkezést küldtem szét Európa szerte, 4-5 csillagos wellness hotelekre, és a Hiltonokra koncentrálódva. Úgy érzem a világ nyitva áll előttem, és egyszerűen csak a legmegfelelőbb lehetőséget kell megtalálnom és megragadnom. Úgy tűnik a gazdasági válság a hotelek „bőkezűségére” is kihatással volt, mivel normál esetben a hotel vagy ellátást (szállás, étkeztetés) vagy fizetést biztosít a gyakornoknak, ennek ellenére szerencsém volt olyan brüsszeli hotelhez, amelyik a munkatapasztalaton kívül semmi mást nem adna, egy másik máltai havi 100 euró juttatást ajánlott, illetve egy barcelonai havi 200-at. Sajnos ezek még abban az esetben is csekély összegek, ha felveszem a 250 eurós gyakorlati támogatást (ezzel csak az a gond, hogy a tanulmányaim alatt csak egyszer igénybevehető, és inkább a féléves gyakorlatomra használnám fel), mivel sem Máltán, sem Barcelónában nem igazán lehet kijönni havi 250-350 euróból figyelembe véve, hogy szállást, étkezést, és szórakozást is ebből kellene kihozni valahogy...Hátra van még egy telefonos interjúm a prágai Hiltonnal, és egy másik egy spanyolországi wellness komplexummal, meglátjuk majd ők mit ajánlanak. Sajnos azt tapasztaltam, hogy nagyon sok helyről a gyakorlati időm rövidtsége miatt (3 hónap) kaptam elutasítást, emiatt úgy döntöttem, hogy ha olyan helyet találok ahol a feltételek megfelelőek ahhoz, hogy tovább maradjak, akkor halasztok egy évet a suliban, és jövő novemberig dolgozó ember leszek. Ez az ötlet lényegében egy londoni kasinó komplexum miatt született meg, ahová nagyon szeretnék bekerülni, és amelyről tudom, hogyha a gyakorlat alatt meggyőzően teljesítek, hosszabb távra is véglegesítenének. Persze messze még a szerződésaláírás, de hiszem, hogy úgyis oda sodor az élet, ahol lennem kell majd.

Sok apró bosszúság gyűlt össze még az utóbbi hetekben: az alig egy éves cuki kis okostelefonom repült egyet a futópadon és mivel nem olyan strapabíró mint a régebbi telefonok, képernyőcserére szorul ha a jövőben újra használni szeretném; a MALÉV becsődöltetésének köszönhetően jelentősen megdrágult a hazajutásom, mely miatt erősen fontolóra veszem, a Húsvéti hazautazás kérdését, és ha ez még mind nem lenne elég, kiderült milyen mikor az ember koffeinmérgezést kap (így jár az aki ritkán kávézik, és nem veszi figyelembe, hogy egy normál adag kávé az ő szervezetét jó időre „kiüti”, vagyis a karzsibbadás és arckiütés mellett a teljes szellemi fáradtság ellenére kegyetlen módon felpörgeti...). Szóval bár úgy tűnik mostanában nem a legjobb a csillagállás az egemen, a szinte napi rendszerességű kondidás, a skype-on keresztül kapott otthoni lelki támasz, az esténkénti begubózós sorozatnézés (Született feleségek, Grace klinika és Men in trees epizódok eredetiben, felirat nélkül szigorúan nyelvtanulás céljából :P), és Fannival a terápiás nasizások, no meg a néha előbukkanó tavaszi napsugarak mégis kitartóan táplálnak erővel! Alig várom, hogy lássam amint a természet újra megtelik élettel...szinte már érzem is a tavasz illatát :)

Lendületes évkezdés. Az elmúlt hetekben nem győztem kapkodni a fejem, úgy pörögtek az események körülöttem. Az új év első „ajándéka” képpen több, mint egy év virtuális kapcsolattartás után ismét megölelhettem kedvenc ír szakácsomat. Már jó ideje erősödik bennem a „világ kitágul előttem és csak rám vár” érzés, melynek az egyetlen szépséghibája, hogy megtanulunk a távolból részesei maradni egymás életének és olykor csupán néhány óra személyes találkozással beérni. És mióta Dániáig sodort az élet, ez sajnos ez nemcsak Sorinnal való kapcsolatomra igaz...

Január elején megtapasztaltam az együttélés szépségeit és nehézségeit is, hiszen 2 hétig Kicsi aranyozta be a dán mindennapjaimat jelenlétével. Nagyon jó érzés volt, hogy valaki az otthoni környezetemből –még ha csak rövid időre is- részesévé vált az itteni életemnek és ezzel két héttel meghosszabbította a téli szünet hangulatát. Őszintén bevallva kicsit féltem a két hetes összezártságtól, hiszen tudtam ez lesz barátságunk erőpróbája...Nos, a munkamegosztás tökéletesen működött,  én főztem-Kicsi mosogatott; éjszaka éppúgy szuszogott mellettem valaki, mintha otthon, Húgival aludtam volna, és akkor még nem is említettem a begubózós, csoki majszolós, Grace klinika nézős „csajos” estéket, melyek a nap fénypontjának számítottak :) És olyannyira sikerült megszoknom, hogy nem csak az üres szoba vár mikor hazaérek, hogy Szilárd hazautazását követően hirtelen túl nagy lett a hely, a rend és a csend a szobában...nah jó, azért nem tartott hosszú ideig míg újra megszoktam, hogy reggel nem kell félhomályban, halkan lopakodni;  flangálhatok kedvemre egy szál törölközőben fürdés után; illetve, hogy a matrac a földön nem teríti be az egész szobát és még arra is van hely, hogy felállítsam a ruhaszárítót:D

21. szülinap?! NO COMMENT :D

Alig egy hetem volt a „pihenésre”, hiszen január 26-án (csütörtök) délelőtt 10kor kezdetét vette az alváshiányban, eseményekben és „újra otthon, édes otthon” örömben gazdag őrült hétvége...Az egyetem hazareptetett (de csak miután a csütörtök éjszakát a koppenhágai reptéren időzve töltöttem), hogy A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében megrendezett „Tanulj tovább Dániában” napon én csábítgassam a kalandra vágyó továbbtanulókat.  Hihetetlen mennyi mindent bele lehet sűríteni másfél napba: az akkor még működő MALÉV-val péntek délben landoltam Pesten, majd délután 2-kor már Kaskantyún élveztem a hazai ízeket és a családi légkört, a délután folyamán egy gyors teázás Libámmal a Fröccsben, majd egy kis családi esti beszélgetés és kéz a kézben elalvás Babámmal, hajnali 4kor kelés, majd a 6os vonattal (és két csomaggal) vissza Pestre. A könyvtár délelőtt 10kor nyitotta meg kapuit, és bár a beszéddel nemigen akadnak gondjaim, még engem is megviselt, hogy gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve délután 4ig be nem állt a szám annyi érdeklődő volt... A zsibbasztó munka után beültem Cuki kis kékszemű Regina Hercegnőhöz egy kávéra, és azzal a lendülettel szépen ott is ragadtam az olyannyira hiányolt Mónival, és a váratlanul betoppant Szilárddal (akivel amúgy is olyan rég láttuk egymást:D) Nos, a kávézás olyan jól sikerült, hogy hajnali fél5kor, egy igazi „pesti éccakás” bulizást követően léptem be a hotelszobámba, és a negyed 6ra rendelt taxi-ig pont egy fürdésnyi és összepakolásnyi időm volt. Szóval alvatanul, de annál boldogabban (szívem minden csücskével sikerült találkoznom ezalatt a rövid hazaruccanás alatt) reggel 6kor már csekkoltam Ferihegyen, majd vasárnap délután 4kor ismét visszacsöppentem lila világomba.

És bár a 4napos utazás miatt az energiaszintem közel azonos volt a kinti hőmérséklettel, este 7kor lelkileg feltöltődve szenderültem álomba a pihe-puha magic bed-emben. Imádom mikor zajlik az élet (és még fizetnek is érte:P)