Boldogan telnek görög mindennapjaim, egyszerűen élvezem minden percét az itt töltött időnek. A munka továbbra is kemény (könnyű sose lesz, hiszen nagyon meleg van, és a hajtás állandó koncentrációt igényel ha nem akarom valamelyik vendég ölébe önteni tálcám tartalmát), de végre úgy érzem sikerült fizikálisan és mentálisan is hozzászoknom a „bolondokházához”. Élvezem a munkát, hiszen végre a való életben tapasztalom a „pure tourism”-ot, és úgy érzem rengeteget tanulok, ami garantálja, hogy az itt töltött 3hónap életem egyik legértékesebb tapasztalata lesz majd.

Nyaralás és munka egy helyen- Feeling bar és étterem, Lichnos Beach Hotel

Mivel számomra a hétfő számít hétvégének (rendszerint ekkor van szabadnapom), a napok teljesen összefolynak, viszont annak ellenére, hogy monoton rutinnak tűnhet első ránézésre a munkaprogram (evőeszköz és pohárpolírozás, söprögetés, terítés amíg a vacsoravendégek megérkeznek, majd ital és ételfelszolgálás vacsoráztatás alatt, majd a vacsoráztatás lezártával újabb evőeszköz és pohárpolírozás után irány a bár zárásig) a tény, hogy nap, mint nap különféle vendégeket szolgálok ki tesz róla, hogy rendkívül sokszínűnek tűnjön ez a munkaterület, hiszen mint vezetés közben hiába jársz mindennap ugyanazon az úton, sosem találkozol kétszer ugyanazzal a forgalmi szituációval…Mindig vannak ismerős arcok (azok akik a hotelben szállnak meg félpanziós ellátással és az ittlétük alatt minden este az étteremben vacsoráznak), és olyanok is akik, a partról térnek be egy este erejéig, és bár a vendégek többsége valószínűleg sosem fog emlékezni arra a felszolgáló lányra aki a „welcome” falatokat és az italaikat az asztalukra tette, bennem erősen él a rám tett benyomásuk, hol ültek, hányan voltak, és a visszatérő vendégekről egy idő után már tudom körülbelül mikor jönnek vacsorázni, vagy már a rendelés elolvasása előtt pontosan tudom mit isznak majd…Az elég hamar kiderült, hogy talán ez az egyik legjobb munkaterület arra, hogy teljesen ismeretlenekről kiderüljön milyen emberek is valójában, hiszen nagyon sokat elárul a személységükről az, hogy hogyan viszonyulnak, kezelnek, viselkednek egy „egyszerű”, a langlétra legalján álló, fiatal pincérlánnyal…vannak hihetetlenül primitív, bunkó parasztok, akik azt hiszik, hogy mivel van pénzük egy tengerparti 4csillagos hotelban üdülni, övék a világ és cselédként kezelnek, lekezelnek (nah, az ilyeneket nagyon nehéz higgadtan, és mosollyal elviselnem, de megteszem mondván a viselkedésük az ő szegénységi bizonyítványuk), de vannak olyan vendégek is, akik már a második vacsorájuktól a nevemen szólítanak, nagyokat köszönnek ha a parton látjuk egymást, és mindig megkérdezik hogy vagyok mielőtt leadnák a rendelésüket. Egy barátságos mosoly, néhány kedves szó, kérem és köszönöm....az ilyen kis apróságok a vendégek részéről  felbecsülhetetlen élmények, kedvet és erőt adva a munkához, ezek miatt az apró „szépségeiért” a napnak érdemes reggel kikelni az ágyból és belevetni magunkat az őrült mókuskerékbe...majd mikor hullafáradtan esténként hazaérek, teljes feltöltődést jelent kiülni a teraszra (mely pont a tengerre néz, úgyhogy garantált, hogy minden nap jól kezdődik és fejeződik be) és csak bámulni a felettünk lévő, csillagos végtelenséget...

Úgy érzem az elmúlt 3hét elég volt ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjek, és a kezdeti zökkenők és ellenállás ellenére (volt néhány kezdetben nagyon barátságtalan és távolságtartó munkatársam) elfogadtassam és megszerettessem magam. Már kellő „kapcsolatom” van a konyhában ahhoz, hogy bármennyire is nagy a hajtás, elég legyen a pocimat megsimogatva jeleznem, hogy ebédet szeretnék kapni, és az extra adag maximum 10percen belül előttem van az asztalon (néha még dugi sütit is kapok mellé). A tulajok és managerek is  -akikről rémisztőbbnél rémisztőbb történeteket hallottam a munkatársaktól és akik folyamatosan a bárban ülnek minden lépésünket Big Brother-ként figyelve- kedvesen és egyenrangú félként beszélnek velem, gyakran dicsérve vidámságomat, mosolyomat és a tudásra szomjazó, kemény munkára hajlandó hozzáállásomat, úgyhogy minden jel szerint a pozitív benyomásra való erőfeszítéseim megtették hatásukat, mely rendkívül boldoggá tesz.

És hogy a nap ne csak strandolásból, munkából és alvásból álljon, hetente 1-2 alkalommal azért belevetjük magunkat a parga-i éjszakába is, ahol élvezve a kisfalu előnyeit, már kialakultak a törzshelyek, ahol a bártenderrel ápolt ismeretség által 5uróért egész éjszaka különlegesebbnél különlegesebb koktélokat kortyolgathatunk (hozzáteszem, egy mojito 8euroba kerül), megtaláltam kedvenc pékségem is gyros-osom is, ami a hét minden napján is nyitva van egész éjjel, úgyhogy nem panaszkodhatom, se éhen, se szomjan nem maradunk . Egy szó mint száz, egyszerűen boldog vagyok itt :)

Marissal (osztály-,munka-, és szobatársam) a parga-i éccakában

Kezdek szerelembe esni Görögországgal…persze nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, de valahogy mégis úgy érzem, hogy életemben először végre olyan országban vagyok, ahol akár el tudnám képzelni életem hátralévő részét is…most először érzem azt, hogy nincs bennem az a megmagyarázhatatlan „hiányérzet”, mely a röpke 21 évem alatt mindig ott volt, bármerre is sodort az élet a világban (és azt el kell ismernem, hogy van viszonyítási alapom, hiszen több országhoz volt már szerencsém, mint a legtöbb embernek egész életében valaha). Gyönyörű környezet, tökéletes időjárás (a hideg és borús Dánia után rendkívüli módon tudom értékelni a meleget és ragyogó napsütést), barátságos emberek, számomra nagyon tetsző nyelv és a mély gazdasági krízis ellenére is magával ragadó, kellemes légkör.

A hosszú nap után jól megérdemelt mojito :)

Még be sem tettem a lábam az országba, és már görögnek néztek (a repülőn egy görög srác ült mellettem, aki nagyon meg volt lepődve mikor mosolyogva megjegyeztem neki, hogy hiába beszél hozzám görögül, mert nem egy kukkot sem értek abból, amit mond), arról nem is beszélve, hogy mióta megérkeztem helyiek és külföldiek is egyaránt azt hiszik tősgyökeres görög lány vagyok :) Ki tudja milyen ágról csörgedezhet görög vér az ereimben, de ez megmagyarázná miért érzem ennyire „otthon” magam egy olyan országban, ahol épp annyira vagyok kívülálló, mint eddig bárhol máshol utazásaim során…

A munka az nagyon kemény, és bár felvoltam rá készülve, mégsem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz majd fizikailag és mentálisan is hozzászokni a napi 9-10 órás bolondokházához (és még nem vagyunk főzezonban!) Beledobtak a mély vízbe, hiszen hétvégén kezdtem, és rögtök betettek délutáni műszakba (a vacsoráztatás miatt ez a leghúzósabb), ami szerződés szerint délután 4től éjfélig tart. Az első 2napban csak az étterem részen dolgoztam (ezalatt betanítottak), majd mikor legnagyobb megelégedésükre látták, hogy gyorsan tanulok, és bírom a kemény munkát is, rám bízták a bár zárását is, ami azt jelenti, hogy miután éjfélkor végzek az étteremben, a bárban vagyok zárásig (amíg az utolsó vendég is elmegy), azaz hajnali 1-2ig, és gyanítom, hogy ez a következő hetekben kitolódik majd 3-4ig is...Ennyire kimerültnek még sosem éreztem magam az elmúlt 21évem alatt…szó szerint egy pillanatra sem ülünk le munkaidő alatt, melyre még rátesz egy lapáttal a közel 40fokos hőség (mivel kültéri a bár és étterem is, légkondi sem enyhít a melegen), illetve az, hogy alig eszünk (szerződés szerint napi 2étkezést biztosít a hotel, de mikor hajtás van a konyhában, az az utolsó problémájuk, hogy nekünk ételt adjanak ki, és mikor mégis enni kapunk, a nagy meleg miatt sokszor még az sem esik jól). Pénteken a sírógörcs kerülgetett mikor hullafáradtságban befejeztem az étterem evőeszközeinek tisztogatását (nemcsak a felszolgálásért vagyunk felelősek, de minden elő és utókészületet is mi végzünk: söprögetés, takarítás, terítés,  evőeszköz és pohár polírozás) és tudatosult bennem, hogy akkor még vár rám közel 2órás munka a bárban. Eljutottam arra pontban, melyet eddig csak futás közben tapasztaltam, mikor az eszem igyekszik meggyőzni a teljesen kimerült izmaimat, hogy „igen, bírod még tovább, kitartáááááás!” Úgy tűnik azért sikerült túlesnem a holtponton, és holnap végre 9nap folyamatos munka után megkapom az első szabadnapomat is, úgyhogy hey, hey, heeeeeeeey :)

Akármennyire is kemény, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy részem lehet ebben az értékes tapasztalatban, hiszen tudom, hogy a ranglétra legalján kell kezdeni ahhoz, hogy a jövőben a ranglétra legtetején megálljam a helyem. Tudom, hogy ezáltal egészében látom majd át a rendszert, és ez segít majd ahhoz, hogy sikeres legyek felsőbb beosztásban a későbbiekben. És fáradtság ide vagy oda, elvégre ez a cél, ami a szemem előtt lebeg, úgyhogy még hajnali 2kor is mosolygós és kedves felszolgálót látnak a vendégek, akiket akármennyire is szeretnék végre „házon kívül látni”, arra bíztatok élvezzék csak a kellemes éjszakai iszogatást ameddig jól esik (hiszen ez a munkám…) :)

Széthullott lila kis világom, és nem számítottam rá, hogy ennyire megvisel majd végignézni és lelkileg megélni ezt. Arra pedig még kevésbé számítottam, hogy az „otthon, édes otthonba” való visszatérés első napjaiba ennyire nem találom majd a helyem, és mire kezdtem volna visszaszokni, ismét pakolhattam be a bőröndömet, hiszen egy új kaland vár rám…

Most érzem igazán mivel is jár a vándorló életmód, az állandóság hiánya, az hogy emberek ki és be sétálnak az életembe, közel engedem őket magamhoz, elkezdek ragaszkodni, majd ismét jön a búcsú ideje, és a szívem szakad meg. Szinte megfogalmazhatatlan az érzés mikor tudatosul az emberben, hogy a hely ahol otthonra talált, és azok az emberek, akik ott a családot jelentették, rövid időn belül már csak a múlt emlékei lesznek, és talán ezt a legnehezebb kezelni és feldolgozni…Bár minden búcsúval járó fájdalom ellenére, nagyon hálás vagyok az elmúlt 9hónapban kialakult ismeretségekért, barátságokért, melyeket bárhová is sodor majd az élet, mindig szívemben őrzök majd. Hiszen nekik köszönhetem, hogy ilyen szép emlékekkel költöztem ki lila kis világomból, és (ha a minden tervek szerint alakul) hagytam el Dániát jó időre…

Bár az otthoni világomból mindannyian nagyon vártuk a haza érkezésemet (összegyűltek a világban elszórt család tagjai is –unokatesómék Belgiumból, keresztszüleim Romániából), azt be kell vallanom, hogy sajnos nem könnyítettem meg a hozzám legközelebb álló emberek életét az elmúlt 10napban… Az elmúlt évek tapasztalatai és élményei által úgy gondolom nagyon jó önismeretre tettem szert, de mégis teljes képzavar volt bennem magammal kapcsolatban a haza érkezést követően. Valahogy nem éreztem otthon magamat az oly annyira hiányolt otthon, édes otthonban, és talán eddigi életem egyik legmélyebb lelki válsága ment végbe bennem.  És miután hónapokig távol van az ember, nagyon nehéz megnyílni még azoknak az embereknek is, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok, hiszen ott a tudat, hogy senkit nem akarok megbántani azzal, hogy itthon vagyok, de mégsem  érzem azt a „home, sweet home” érzést, és esetleg csalódást okozni nekik ezzel…És bár barátok, ismerősök akikkel a 10nap csak néhány órára találkoztam mindebből az őrlődésből semmit sem éreztek meg (nem hiába tartanak „mindig mosolygós Adélnak”), a hozzám legközelebb állók érezték hogy „something is going on with me”… Az utolsó napokra sikerült kihúzni magam a gödörből (illetve ebben Libámnak  és -bár ő nem tudott róla- Babámnak is nagy szerepe volt <3), és végre visszataláltam önmagamhoz. Csak azt sajnálom, hogy nem jutottam el hamarabb erre a szintre, bár igyekszem ebből is tanulni, és legközelebb tudatosabban készülni lelkileg a nagy változásokra…

És ha már a változásoknál tartunk, már Görögországból írom soraimat :) A kaland már az indulásom napján (tegnap) megkezdődött, hiszen nem sokon múlott, hogy lekéssem a gépem (olyan tipikusan Gyepes családosan kicentiztük az időt), majd Thessalonikiben közölték velem, hogy aznap már nincs busz Pargaig, így eldönthettem, hogy ott vagy a következő nagyvárosban (270km-re Thessalonikitől és 100km-re Pargatól), Ioannina-ban éjszakázom, ahová végül este 10-re érkeztem meg. De kárpótolt a stresszes napért a jól megérdemelt, teraszon lazulós sörözgetés, csokizás és még netem is volt, ami azért valljuk be ez sokat dobott az első görögországi benyomáson ;)

Ma délelőtt 11-kor érkeztem meg a hotelhez: festői környezet, tikkasztó hőség, zord munkásszálló és még zordabb munkakörülmények, viszont annál barátságosabb fiatal gyakornokok. Igyekszem pozitív maradni, és reméljük a legjobbakat! A mai nap még turistaként csodálom a helyet, holnaptól pedig kezdődhet a 3hónapos rabszolgamunka, nyaralás „feeling”-gel ötvözve. Hey, hey, heeeeey :)

Mindannyian erezzuk a bucsu kozeledtet, mely nehez szivvel tolt el a kozos programban, nevetesben es szeretetben gazdag hetek utan…Az itt toltott 9honap alatt megeltem  eddigi eletem  erzelmileg es szocialis eletileg legsivarabb idoszakat (februar, marcius), es  az elmult 21ev legmozgalmasabbjat is, hiszen aprilistol hihetetlenul beindult az elet. Ime egy kis fenykepes osszefoglalo az elmult hetek esemenyekben gazdag idoszakarol.

Aalborg Karneval: harom napos jelmezes-zenei fesztival. Bar mi csak egy napra latogattunk el, azt megallapitottam, hogy bar nem voltak vilaghiru fellepok, barmelyik otthoni zenei fesztival hangulata elbujhat mellette (az igazsaghoz hozza tartozik, hogy szemelyesen csak a VOLT-ot tapasztaltam meg tavaly nyaron)...remek tarsasag, remek hangulat, kivalo zenei szinpadok, megfizetheto belepo, egyszoval tokeletes kora nyari program.

A varosi folyopart is szamos alkalommal adott helyet egy-egy konnyu kis delutani “chilling out”-nak, ahol a jo tarsasag es nehany sor garantalta a feledhetetlen pillanatokat.

Tokeletes csajos delutan Juste-vel (litvan, Erasmusos cserediak, akivel az elmult 2honapban nagyon kozel kerultunk egymashoz, es akiben megtalaltam itt letem Libajat <3)

Masfel nap tokeletesen eleg ahhoz, hogy baratok baratai a tieide valjanak…Lana es Hendric Hamburgbol latogattak el Randersbe.

Aarhus: Mivel Randersben nem igazan vannak olyan parkok, ahova napos ido eseten csak ugy ki lehetne fekudni egy pokroccal, mult vasarnap a 4 musketas (Juste, Chip es Martin azok akikkel az elmult hetekben olyanna valtunk, mint egy kis csalad) ugy dontott irany Aarhus, es “let`s have some fun”.

Mellesleg a kutyas kepet Juste azelott talalta, hogy latta volna a parkban, negyunkrol keszultet :)

Szombat reggeli Outlet a sracokkal: A legjobban hianyzo dolgok egyike az Anyaval ritualenak szamito szombat reggeli piacos turizasok…hat ha nem is Anyaval, de ismet shopping-mennyorszagban erezhettem magam :)

Mivel a 4 musketas kozul kettonek (Juste es Martin) is a kozeljovoben lesz a szulinapja, ugy dontottunk most kivetelesen elore unneplunk a medve borere, hiszen mindenkepp szerettuk volna egyutt koszonteni egymast. A nagysikeru palacsinta-est altal inspiralva ugy dontottem “Pancake-cake”-kel lepem meg oket:

Mivel nem volt 45 gyertyam, Juste 2-t, Martin 3-at kapott, a hianyzo 20-at pedig odakepzeltuk :)

Utolso kozos csutortok este a “torzshelyunkon”, Rock Sann-ban: Eljen az ingyen sor es a DJ, aki mar anelkul tudja a kedvenc szamainkat, hogy kernunk kellene oket :)

Kozel masfel honapja allando alvashianyban szenvedek, hiszen miota a 4 musketas osszeverodott, a kozos vacsorak, iszogatasok, beszelgetesek hajnalig elhuzodnak, es mondhatom, hogy allando berendezeseive valtunk a kolesz konyhajanak. Olyannyira, hogy a zarovizsga elotti nap Juste-vel rekordot dontottunk az ott toltott 17 es fel oraval (reggel 9tol hajnali fel3ig)… es bar az ido nagy reszet valoban felkeszulessel toltottuk, a sracok munka utani hulla faradtsaguk ellenere vacsoraval es jokedvukkel igyekeztek javitani az agyhalal kozeli allapotunkon (hat igen, nagyon jo sorunk van mellettuk). Es ha mar a konyhanal tartunk, azt mindenkepp meg kell jegyeznem, hogy nagyon fogom hianyolni a kis konyhat, mely hatalmas buliknak (gyertyafeny, gitarozos-kozos eneklesek es tuzhely melletti izzaszto tancikalas minden mennyisegben) es meghitt beszelgeteseknek adott helyet az elmult hetekben.

Oszinten szolva, bar az itt toltott 9honap alatt csodalatos emberekkel hozott ossze az elet, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehez lesz majd bucsut venni lila kis vilagomtol, melyet az utobbi idoszakban a kepeken lathato emberek (kulonoskeppen musketas tarsaim!) tettek tokeletesse. Hiszen nemcsak boldog pillanatokban voltak mellettem, de Len tavozasa utan ok voltak azok, akik kirangattak a szobambol es “osszeszedtek” szetesesembol…Ok azok, akikrol biztosan allithatom, hogy azutan is reszei maradunk majd egymas eletenek, hogy alig 4napon belul elbucsuzunk egymastol…es ezert halat adok az egnek!

Mivel ugy tekintek a blogomra, mintha a naplom lenne, ezert most ebben a bejegyzesben a legbelsobb gondolataimat vetem papirra, melyeket ugy erzem egyszeruen muszaj kiirnom magambol ahhoz, hogy tovabb tudjak lepni rajtuk…

A belga lovagom elment, es hatalmas urt hagyott maga mogott…Tudtam, hogy nem lesz konnyu a bucsuzas, de figyelembe veve, hogy bucsuzkodas teren “tapasztaltnak” szamitok mar, arra nem szamitottam, hogy ez lesz eletem eddigi talan legnehezebb bucsuja.  Bucsuzni mindig fajdalmas, viszont az ember legbelul valahol erzi, hogy csak egy ideiglenes elkoszonesrol van szo, vagy az a pillanat valoban az utolso ket ember kozott, es ez az ami igazan meghatarozza a fajdalom melyseget. A nyaron tudtam, hogy ugymond vegleges bucsut veszek mindentol, ami az elmult 20evben az eletem resze volt,  hiszen aktiv resztvevoje helyett mar csak ritka latogatoja leszek az addigi eletemnek…de arra tisztan emlekszem, hogy nem sirtam sem mikor Libamtol, sem mikor Kicsitol koszontem el, es bar akkor mar eltorott a mecses mikor Anyaek kigurultak a kolesz parkolojabol (akkor dobbentem ra igazan, hogy most szakadtam el veglegesen otthonrol) megis vegtelen nyugalom volt bennem legbelul, hiszen tudtam bar sok felszines otthoni kapcsolat megszakad majd, ok azok az emberek, akik barhol legyek is a vilagban mindig eletem reszei maradnak, szeretetukkel egyutt. Len-nel bar nem beszeltunk a jovorol, kimondatlanul megis mindketten tudtuk, hogy barmennyire is kozel allunk ahhoz, hogy szerelembe essunk egymassal, egyszeruen eselytelen, hogy ennek a kapcsolatnak legyen folytatasa, es az ahhoz vezeto ut, hogy mindketten mihamarabb kiverjuk egymast a fejunkbol es tovabb lepjunk, az hogy ugymond elvagunk minden szalat es nem keressuk egymast, hogy ne melyitsuk a sebeket… Egyszeruen megszakad a szivem, es azon toprengek meddig megy el az ember az almait es karrierjet eloterbe helyezve es mikor jon el az a pont az eletben amikor verge az esznek nem kell felulirnia a sziv erzeseit???

Evekkel ezelott megfogadtam magamnak, hogy barmifele gyenged szalakrol is legyen szo, sosem fogom hagyni hogy nagy donteseket barmilyen srachoz fuzodo erzelmektol befolyasolva hozzak meg, hiszen a “nagy O”-ig az emberek jonnek-mennek az eletunkben, lehetosegek tobbnyire viszont csak egyszer adodnak, ugyhogy teszek mindent celtudatosan, magamert…Szoval hiaba van tervben egy eves suli halasztas, hogyan is mernek ropke 3hetes romanc utan beleugorni abba, hogy egy olyan orszagban keressek munkat, ahol a 3nyelvbol 2-t nem beszelek (hiaba beszel mindenki angolul Belgiumban, vendeglatasban az edes keves sajnos) es akkor meg nem beszeltem annak a veszelyerol, hogy idokozben kiderul, hogy megsem egymasnak teremtett az eg minket es akkor mihez kezdenek egyedul egy teljesen ismeretlen orszagban? Ugyhogy minden esz erv amellett szol, hogy “dobozoljam be” az emlekeket es tegyem a lelkemben egy olyan polcra ahol nincs folyamatosan a szemem elott. Es itt szol kozbe a sziv, mely az erzesekbol es az emlekekbol taplalkozik…abbol, hogy annyira egy hullamhosszon voltunk lelkileg mar az elso perctol kezve, hogy az felelmetes; abbol, hogy mennyire szabadnak, elonek es egyszeruen boldognak ereztem magam mellette (mint eddig egyetlen, hozzam nagyon kozel allo ember mellet, akit ugyanugy a tavolsag miatt kellett evekkkel ezelott elengednem es akivel a mai napig olyan lelki kotodesunk van, mely valoszinuleg egy eletre szol); abbol, hogy hajnali 2ig ebren maradt azert, hogy jo ejt csokot kapjon mikor hazaerek a munkabol; es abbol, hogy az ejszaka kozepen felebredt mikor fordulaskor elengedtem a kezet alvas kozben…

19. szulinapomra egy gravirozott flaskat kaptam Hapcikaektol  44 orokervenyu igazsaggal boritva, melyen a 3. Tetel: “Az elet nem mindig racionalis, de Te mindig gondolkodj es cselekedj racionalisan!”, ugyhogy ezt szem elott tartva meg ha nehez szivvel is, de elore tekintek, megrazom magam, es igyekszem mielobb tovabb lepni, melyben azert nagyon sokat fog segiteni a hamarosan bekovetkezo legkorvaltozas.

Szoval most ezzel a blogbejegyzessel bucsuzom az elmult csodalatos hetektol, aztan ki tudja mit hoz majd a jovo, hiszen "az elet utjai kifurkeszhetetlenek..."

Bar csodalatos volt az elmult 3 hetem, megis nagyon vegyes erzesek kavarognak bennem...21 nap, es vegre 5 hosszu honap utan vegre ujra lathatom es olelhetem azokat az embereket, akiknek hianyahoz egyszeruen nem tudok hozzaszokni. Es ezzel egyidejuleg ismet eljon az ideje annak, hogy lapozzak egyet eletem konyveben, es belekezdjek egy ujabb fejezetbe. Junius kozepen egy idore vegleg kikoltozok lila kis vilagombol, hiszen terveim szerint a 3honapos nyari, gorogorszagi gyakrolatom utan halasztok egy tanevet es teljes munkaidos, dolgozo ember leszek valahol a nagyvilagban. Ezt remek lehetosegnek tartom arra, hogy egyreszt egy igazan utos munkatapasztalatot adhassak az oneletrajzomhoz, masreszt pedig, hogy vegre teljes mertekben levehessem Anyaek valalrol az anyagi tehet, es ha minden jol megy, akkor megkeressem a barcelonai harmadev tandijat is. Arrol nem is beszelve, hogy a sulit is jobb eredmennyel tudom majd befejezni, hiszen mivel abszolut gyakorlati alapokon fekszik az oktatas, nagyon sokat szamit az, hogy ki milyen tapasztalati hatterrel rendelkezik. Nah es persze arrol se feledkezzunk meg, hogy egy uj osztalyba fogok visszacsatlakozni, ami ujabb ismeretsegeket es kapcsolati toket jelent majd, es ki tudja, talan azalatt az egy ev alatt vegre megtalalom azt a helyet a vilagban, ahol el tudom kepzelni a jovomet is a kesobbiekben...

Vegre Randersbe is megerkeztek a felhotlen napok ragyogo napsutessel es 24-25 fokkal, mely altal teljesen athatott minket a nyar feelingje. Spontan buli, spontan buli hatan, guacamole party, teton napozos sorozgetes, es csillaglesos beszelgetesek edesitik meg a mindennapjainkat. Egyszoval beindult az elet, a kozos programok igazan osszekovacsoljak a csapatot, es most kezdem igazan megerteni miert mondjak azt, hogy az egyetemi evek a legszebbek :)

Azzal kezdtem soraimat, hogy vegyes erzesek kavarognak bennem...Nos, ennek talan legfobb oka, hogy az elet ismet bebizonyitotta, hogy bizonyos dolgok nem akkor tortennek meg, mikor keszen allunk rajuk (hiaba is igyekszunk tudatosan kerulni az ilyen "veszelyeket") , hanem idokozben sajat magunknak kell felnonunk az adott szituaciohoz. Hiszen az ember sose all keszen arra, hogy akkor botoljon bele egy elragado idegenbe, amikor sem az idozites, sem a foldrjazi elhelyezkedes se lehetne erre alkalmatlanabb...Erzelmileg az itt toltott 8honap legszebb 3hetet eltem meg a szabadlelku belga ”Cute Boy” mellett, akinek a heten lejar az itteni gyakorlai ideje, es szombaton hazafele veszi az iranyt. Hiaba tudtuk mindketten, hogy rovid eletu romanc lesz a mienk, valahogy megis elkapott az ar es mar csak azon kaptuk magunkat, hogy erosen sodor magaval. Olyannyira erosen, hogy az egyutt toltott nehany het kifejezetten olyan volt, mint a romantikus filmekben, ahol a fiatalok menthetetlenul szerelembe esnek a nyari nyaralas folyaman, melynek nyomat valoszinuleg orokre szivukben orzik majd...Es bar szerelemrol meg nemigen beszelnek, de erzelmekrol mindenkeppen, hiszen annak ellenere, hogy csupan 3 egyutt toltott het van mogottunk, a minden nap egyutt toltott orak, es a hajnalig tarto beszelgetesek nagyon melyre hatoltak mindkettonkben...olyannyira, hogy egyenlore belegondolni sem szeretnek milyen erzes lesz a bucsuzas...De mivel hiszem, hogy az eletben nincsenek veletlenek es minden okkal tortenik, tudom hogy idovel megertem majd miert pont o...miert pont itt....es miert pont most...

Az elmult 8 itt toltott honapban rengeteg komoly lecket kaptam az elettol, de a legnagyobbat ketseg kivul a mult csutortok ejszaka adta... Ahogy az lenni szokott, aznap este is dolgoztam a poker klubban, es bar a csutortok mar buli-estnek szamit a randersi ejszakaban, en rendszerint kimaradok belole, hiszen altalaban melo utan mar keso van ahhoz, hogy nekiinduljak a bulizasnak...Hat, most kivetelesen nem igy tortent, hiszen mar ejfelkor vegeztem, es mivel tudtam hogy rengetek ismeros lesz downtown-ban, (akik kozul tobben a lelkemre kotottek hogyha megis idoben vegeznek, mindenkepp ugorjak be egy italra) boldogan vettem az iranyt a "torzshelyunk" fele. Ezzel onmagaban meg nem is lett volna gond, viszont mivel munkabol jottem, es nem keszultem "bulizasra", nalam volt a laptopom, osszes iratom, bankkartyam, az aznapi fizetesem, mind a ket telefonom, mp3 lejatszom es persze a lakaskulcsaim, egyszoval  az egesz itteni eletem... Mivel a ruhatar zarva volt, a taskamat a kabatommal letakarva a tobbiek kabatjai ala tettem, majd mivel az asztalunk tele volt koleszos ismerossel, szoltam a tobbieknek, hogy kiugrom WC-re, figyeljenek a cuccaimra. Nos, szinte meg most is hallom Hapcika orokigazsagat miszeint "Sokszor nem kapsz masodik lehetoseget hibazni". Es sajnos most  be is bizonyosodott, hiszen mire visszaertem a WC-rol mar csak a hult helyet talaltam a taskamnak es kabatomnak... Senkinek sem kivanom azokat a pillanatokat amikor tudatosult bennem, hogy MINDENEM eltunt! Olykor Hapcikaval 2-3 orara is kepesek vagyunk belemerulni az elet nagy dolgairol valo elmelkedos skypeozasba, mely soran tobbszor szoba kerult, hogy elmeletben sok helyzetben tudjuk mi a helyes lepes, reakcio, de valojaban csak krizishelyzetben derul ki, hogy az ember higgadt marad, vagy osszeroppan nyomas alatt. Szamomra is meglepo modon, de sikerult higgadt maradnom, megcsak sirva sem fakadtam (Anyaek ugy tunik sikeresen belemneveltek a tenyt, hogy a siras nem old meg semmit), es lepesrol lepesre vegig gondolnom, hogy akkor most mik is a teendoim. A legelso dolog amire raeszmeltem, hogy a dan azonosito kartyamon rajta van a cimem, es persze a taskaban melle meg is talaljak a lakaskulcsomat, szoval amint beszeltem a biztonsagi orokkel, az elso dolgom az volt, hogy mihamarabb hazakeruljek, hogy nehogy a kiramolt szobamra erkezzem vissza... Mindig is szerettem a koleszt, de most meginkabb bebizonyosodott, hogy milyen sokat szamit ha az ember "ismerosokkel" el egyutt, akikre mint kiderult hajnalok hajnalan is szamithat a bajban. Eleg volt csak bekopognom az egyik ablakon, es szinte mar az egesz folyoso azon utygodott, hogy rongalas nelkul kipockoljek az ajtozaramat (penteken es hetvegen a kolesz irodaja zarva van, tehat mindenkepp valahogy be kellett jutnom a szobaba potkulcs nelkul), SOS-ben hivjuk a bankot, hogy letiltassam a kartyamat, majd mikor mar mindezen tul voltunk, akkor jott eletem eddigi legnehezebb telefonhivasa...Tudtam, hogy Anyaek szivrohamot fognak kapni ha az ejszaka kozepen ismeretlen dan szamrol hivjak oket, es mikor elso hivasra nem ertem el oket, akkor meg meginkabb meg voltam rola gyozodve, hogy halalra remulnek majd ha visszahivva a szamot nem en, hanem egy ismeretlen ferfi hang szol majd a telefonba angolul (a srac, akinek a telojarol telefonaltam) es, hogy azokban a pillanatokban amig eler hozzam a telefon a leheto legrosszabb fog vegigfutni az agyukon...Nos, bar szerintem nagyon sok szulo maskent reagalt volna a legalabb 300 000Ft-os anyagi veszteseg hallatan (es akkor meg az irataim potlasanak koltsegeit nem is adtam hozza), az Anyaektol kapott reakcival ismet megerositettek abban, hogy barmikor, barmilyen korulmenyek kozott mellettem allnak, es szamithatok rajuk mig igy, 1700 km tavolsagbol is, es ez az erzes felbecsulhetetlen! Termeszetesen megjartam a rendorseget is, de felkeszitettek, hogy ne remenykedjek tulzottan, hogy barmit is viszont latok, ugyhogy mar csak egyedul abban bizom, hogy valahogy visszakerulnek hozzam legalabb az irataim, a tobbit meg majd szepen folyamataban igyekszem potolni.... Telefont kaptam kolcsonbe es jovohet keddtol laptopot is kapok az egyik ismerosmtol hasznalatra a szemeszter vegeig, ugyhogy ugy tunik kezdenek a lehetosegekhez kepest helyrebillenni a dolgok. Nehez napokat eltem meg, melyek alatt igencsak radobbentem, hogy az ember mennyire fugg bizonyos dolgoktol (internet, zene, telefon) melyek olyannira beleolvadtak a mindennapjainkba, hogy szinte megall az elet ha egy idore nelkuloznunk kell oket, viszont talan azert tudom sokak szamara meglepo modon ilyen pozitivan kezelni a tortenteket, mert ha jol belegondolunk mindezek potolhato targyak, melyek nelkul az elet megy tovabb, nem ugy mintha valami komolyabb baj tortent volna, mely egy pillanat alatt mident gyokeresen megvaltoztat.... Es bar be kell vallanom, hogy nagyon nehezen telt a hetem teljesen elszigetelodve a modern vilagtol (gyakorlatilag nem volt mit csinalnom a szobamban alvason es olvasason kivul), boldogan jelentem, hogy jok a tulelesi eselyek 10percenkenti facebook-csekkolas nelkul is!

Es hogy egy kicsit boldogabb vizekre evezzunk, azert ertek am kellemes elmenyek is az elmult hetekben :)  Randersben koztudott, hogy nem igazan zajlik az elet, es mar nagyon vagytam egy kis kulturalis felpezsdulesre, ugyhogy egy ismerosommel ugy dontottunk, hogy nyakunkba vesszuk Aarhust, es minden latni es tapasztalni valot ami belefer, osszesuritunk egy napba. Kivetelesen az idojaras is kedvezett nekunk, mivel egesz nap ragyogo napsutes es kellemes tavaszi meleg kenyeztetett, mely miatt megnagyobb elvezettel rottuk a tunemeny varos kis utcait. Vegigneztuk a Muveszeti Muzeum kiallitasait, setaltunk a "felhok felett huzodo szivarvany"-ban, megneztuk a dan skanzent, a helyi katedralist, es meg egy mozozas is belefert a programba az esti "international student bar" latogatas elott. Be kell valljam, hogy teljesen szerelembe estem a varossal, melyet leginkabb Szegedhez tudnam hasonlitani, hiszen hatalmas diakvaros, ahol mindig porog az elet -pont az, ami innen, Randersbol hianyzik. 

"My dream is to fly, over the rainbow so high..."

Na jo, ez igy, ebben a formaban nem teljesen igaz, hiszen az elmult 2hetben az uj, ideiglenesen koleszos belga sracok hoztak egy kis porgest a tulzottan nyugodt mindennapokba. Lazak, inni azt tudnak rendesen, rendkivul szorakoztato  es kellemes tarsasag, akikkel az utobbi idoben sok esten osszeverodunk, arrol nem is beszelve, hogy az altalam csak Cute Boy-nak becezett Len volt az, aki azon a bizonyos sotet, csutortok ejszakan egy pillanatra sem hagyott osszeomlani, es egesz ejszaka mellettem volt hogy tartsa bennem a lelket. Talan mondhatom azt, hogy o az, aki az itt toltott honapok alatt kulfoldiek kozul a legmelyebb benyomast tette ram, hiszen annak ellenere, hogy o ez a tipikusan alter figura, van valami kulonleges benne amitol az elso perctol kezdve megtalatuk a kozos hullamhosszt. Szerintem meg eletemben nem talalkoztam sraccal, aki annyit beszelne, mint o (egyszeruen be nem all a szaja) es ot hallgatva allando jelleggel az az erzesem, hogy egy "tudomanyos dokumentum filmet" nezek kulonfele temakorben, mert hihetetlen, hogy mennyi intelligencia, tudas es tapasztalat gyulemlett fel benne az elmult 25 ev alatt, melyet rendkivuli modon at tud adni meg egy olyan temarol is, mely kilometerekre all az erdeklodesi koromtol...Szoval, bar ert veszteseg rendesen az elmult idoszakban, most valahogy megis kereknek es lilanak erzem kis vilagom, hiszen a kenyszerhelyzet miatt (a modern technologiat nelkulozve) teljesen mas megvilagitasba kerultek dolgok, melyek visszarangatnak egy virtualis vilagbol a lila mindennapokba, ahol az ablakban ulve ebedelek mikozben a madarcsicsergest hallgatom, es nezem a folottem elhalado baranyfelhoket (topmodell leszek nezes helyett). Hiszen "amibe nem halsz bele, az megerosit", es "az elet mindig szep, csak a Te szemeden mulik, hogy milyennek latod" :)