Beköszöntött az ősz...mielőtt hazamentem, az akkor még zöld falevelek intettek búcsút az őket életben tartó faágaknak, mostanra viszont szinte teljessé vált az elmúlás érzése, hiszen egyre kopárabbak a lombkoronák, és már igazi őszi színekben pompázik a dán avar.

Nézve, ahogy elhal a természet - hogy tavasszal újraéledhessen-  az ember is elgyengül egy kicsit...Bár mióta itt vagyok, az energiaszintem nem igen került jelentősebb válságba, az utóbbi napokban alig bírok kikászálódni az ágyból, úgy érzem visszatért az otthon hagyott mormota énem, hiszen szinte állandó jelleggel aludhatnékom van. Arról nem is beszélve, hogy a borús és szomorkás idő nemcsak a fejemre nyomja rá bélyegét (nem vagyok fejfájós, mégis a héten többször éreztem úgy magam, mint akit fejbevágtak egy palacsintasütővel), de a hangulatomra is...  Túl vagyunk az első búcsúzáson is, ami talán méginkább mélyítette az „itt van az őszi, itt van újra” érzést: Bazsiiii, alias Cuki kis kékszemű Regina Hercegkisasszony sajnos végleg Magyarország felé vette irányát. Előtte azért még egy mozimaratonos,  farmos hétvége keretén belül nemcsak, hogy megnézhettem, de meg is dögönyözhettem a kis cocákat, és az élmények mellé, Bazsiii „hagyatékaként” a pihe-puha, süppedős foteljét is nekem ígérte:)

Bár egy végleg eltávozott közülünk, olyan jó érzés volt megélni, hogy szépen lassan mindenki visszatért az őszi szünetről, és ismét megtelt a kolesz élettel és baráttal! Az ennek örömére tartott szerdai beszélgetős, sütögetős, filmnézős csajos estét, életem első Halloween-partyja követte pénteken, majd egy fergeteges dán házibuli szombaton :) A hétvégét Jöel, a holland cserediák egy svég barátnője- Inguun- is velünk töltötte, akit annyira megkedveltünk ezalatt a 3nap alatt, hogy ha minden a terveink szerint alalkul, akkor a februári szünetünk alatt Carolinnal látogatást teszünk nála. 

A matricakönyv, a kisördög és a bosziiiii :)

Hihetetlen milyen gyorsan telnek a napok...nem győzöm kapkodni a fejem a hétvégék hogy váltják egymást! És ha belegondolok, hogy a karácsonyi hazautamig egy hétvége kivételével mindegyikre már most valamiféle ”társadalmi esemény” van bejegyezve, akkor méginkább úgy érzem, hogy alig hogy visszatértem, hamarosan ismét otthon leszek!:) Arról nem is beszélve, hogy hétközben sem unatkozom, hiszen megkezdődött a dán nyelvkurzus, mely heti kétszer, kedden és csütörtökön 2,5 órás elfoglaltságot jelent, szerdánként pedig csajos vacsizós, beszélgetős estét tartunk 6-7en a csajokkal, minden héten más soros házigazdával. Mindehhez még hozzáadódik a heti kétszeri munka miatti éjszakázás, és a hétvégi bulizások...és így belegondolva lehet, hogy nem véletlenül érzek folyamatos jelleggel ekkora vonzalmat a pihe-puha „megic bed”-em iránt :P

Tortilla est Sascha-nál

Ami pedig a tanulást illeti, továbbra is hat az újdonság varázsa, hogy végre mobilis géppel rendelkezem, amit könnyen és gond nélkül vihetek magammal a suliba. Ez olyannyira örömmel tölt el, hogy a kézi jegyzetelés helyett áttértem a gépire, mely számomra új dimenziókat nyitott meg a tanulás terén is:) Szerdán volt az első beadandó projectmunkánk egyéni részének értékelése, egy személyes elbeszélgetés kapcsán, melyben a tanárnő nagy örömömre megdicsérte a dolgozatomat. Bár életemben először csináltam ilyet, és nem hogy angolul, de kezdetben magyarul is nehezemre esett megfogalmazni a gondolataimat a témával kapcsolatban, azt mondta, hogy abszolút egyetemi színvonalú, jól szerkeztett és szilárd háttértudást tükröznek soraim, illetve hogyha értékelnie kellene, mindenképp a felső osztályzatok közé kerülne. ..úgyhogy az új laptopomon készített jegyzetek mellett ez a visszaigazolás is újabb energialöketet adott a sulihoz! Ami pedig a dánt illeti...hát, azt gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire nehéz lesz arra nem számítottam! Mintha hirtelenjében két teljesen különböző nyelvet kellene megtanulnom, az írott dánt, és a beszélt nyelvet, hiszen a kettő között hatalmas különbség van, összefüggés vagy logika pedig sajnos nem sok...arról nem is beszélve, hogy fonetikusan sokszor nem is tudok annyi magyar mássalhangzót egymás mellé írni amennyit ki kellene ejtenem az adott szóban! SZÖRNYŰ! De ha visszaemlékszem, anno a spanyollal is döcögős volt a kezdet, aztán ahogy lassacskán éreztem a befektetett munka eredményét, a sikerélmény újabb lendületet adott...most is ebben bízom, bár itt a folyamat jóval lassabb lesz, hiszen ez most nem egy nulladik évfolyam, ahol napi 4-5 órában csak erre kell koncentrálni...de itt legalább adott az anyanyelvi környezet:)