Ismét eltelt egy újabb, mozgalmas hét...és bár az ősz egyre szürkébb és hidegebb, lelkecskémben tombol a tavasz:)

A múltheti hétvége „fucked up school day”-jel kezdődött, ugyanis péntek reggel 3óra alvás után (csütörtökön dolgoztam) nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, hogy bemenjek  az aznapi 4órámra, majd mikor megérkeztem, kideült, hogy az első kettő elmarad...még szerencse, hogy Kriszti az egyetem melleti apartmanok egyikében lakik, és nem kell messzire mennem ha menedékre van szükségem. Szóval ahogy a jókislányok teszik, végigvártam másfél órát, hogy bemehessek az utolsó két órámra, majd mikor már 20perce vártunk az azt tartó tanárra, értesítettek minket, hogy betegség miatt az is törölve van. Aznap az hozta meg a jó döntést, aki reggel inkább kinyomta az ébresztőjét (vagy eleve be sem álította) és nem ment be fölöslegesen...

Hogy a nap mégis értelmet nyerjen, úgy döntöttem belevetem magam a mély vízbe, és megfőzöm életem első húslevesét, mert annak ellenére, hogy nem vagyok leveses, eljutottam arra a pontra, hogy kívántam azt. (jó, így utólag belátom, hogy nem akkora kihívás, de mégis...mindig emlékezetes mikor az ember ismeretlen vizekre evezik). És ha már amúgy is annyira benne voltam a főzésben, „összedobtam” egy herán tokányt is puliszkával:) Nos, be kell látnom, hogy semmi sem lett tökéletes, de mégis olyan boldogan ebédeltem, hiszen úgy érzem kezdek egyre bátrabban főzni, és mivel gyakorlás teszi a mestert, remélem, hogy egyszer majd a gyerekeimtől én is azt hallom „Anya ez isteni!”

Ha november 4.-e, akkor az egész ország J-day-t ünnepel. Ez egy sörgyártó cég által promóciós céllal létrehozott esemény, ami évek azzal a hagyománnyal rendelkezik, hogy a város központjában 20.59-kor az ország minden pontján nekikezdenek a „karácsonyi sör” csapolásának, ezzel jelezve az ünnep közeledtét (ha belegondolok, nem véletlen, hogy a dánok számon vannak tartva a legnagyobb ivók között).  Szóval az utcák, és szórakozóhelyek ilyenkor mindig megtelnek, és garantált a jó hangulat, hiszen néhény kör után, már nem szomjas az ember, csak azt érzi, hogy nagyon kell pisilnie:)

Péntek délután Fanni (a másodéves turizmusos magyar lány) is megérkezett prágai gyakorlatáról -így nagy örömünkre eggyel bővült a koleszos magyar delegáció is- melyet szombat este egy kis közös, főzőcskézéssel (illetve én sütöttem, ők ettek:D), beszélgetéssel és forraltborozással ünnepeltünk meg. Ekkor még nem tudtam, hogy ez volt az idén második szülinapom előestéje, bár sejthettem volna, hogy a huncut mókamesterek –természetesen Móniról és Zoliról van szó- nem állnak meg annál, hogy a forraltboromba csilit és sót csempésznek. Amint kiderült ugyanis, kapva kaptak az alkalmon, hogy sütés közben ott volt a laptopom a konyhába, és persze facebookra is be voltam jeletkezve, szóval megváltoztatták a születési dátumomat, így facebook szerint november 6-án idén másodszorra töltöttem be a 20-at. És mivel ma már sajnos olyan világban élünk, ahol „facebook mindent tud” , nos mondanom sem kell mennyi szülinapi köszöntést kaptam :D Az egyetlen részlet, mely mutatja, hogy a mókamesterek terve mégsem volt teljesen tökéletes, hogy egy jó ideig a facebook rendszere nem enegedi hogy visszaállítsam a valós születési dátumomat, úgyhogy addig is az új ismerőseim találgathatnak melyik év szülőttje vagyok...

Ha már szülinap, akkor az esti bulizás sem maradhatott el, és itt az élet megint bebizonyította, hogy NINCSENEK VÉLETLENEK...Összefutottam ugyanis Jeppével (egy nagyon édes dán srác, akit a dán barátnőimen keresztül ismertem meg még az első hetekben, de mivel ő a viborgi egyetemen tanul, nem sűrűn találkoztunk ezelőtt), aki jól megtácoltatott, majd másnap reggel mikor megnyitottam a facebookot (ugye-ugye, a fontos dolgok facebookon történnek) már várt a levélke, hogy hát mennyire bántja, hogy nem tudta, hogy szülinapom van, és nem köszöntött fel...A „szülinapi sztoriból” levelezés lett, a levelezésből, pedig péntek délutáni randiiiiiii, amitől még most is olvadozom! Szóval köszönetnyilvánítással tartozom Móniéknak, hogy a facebookos szivatás ilyen pozitív hatással volt az életemre! <3