Az utóbbi időben –ténylegesen és átvitt értelemben is- a megszokottnál  viharosabbak voltak a dán mindennapok, és úgy éreztem összecsaptak a fejem felett a hullámok...

Sajnos megtapasztaltam mekkora fájdalmat tud okozni, ha egy olyan ember rombolja le a róla kialakított képet, melyet igazán közel engdtél magadhoz. Hapcika erre azt mondta, hogy az ilyen csalódások a felnőttéválás jelei, hiszen szépen lassan kilépünk a minket körülvevő burokból, és elkerülhetetlenül szembesülünk a ténnyel, hogy olyan helyről kapunk pofonokat ahonnan egyáltalán nem számítanánk rá. Ez persze nem szab gátat a folyamatosan új embereket megismerni vágyó és kapcsolatokat kialakító énemnek, de azt biztosan állíthatom, hogy kitartóan tanulom az ezzel járó leckéit az életnek. 

Úgy tűnik télen nemcsak a természet vegetál, hanem a pókerezés is. Nagyon döcögősen indult újra a munka, mely okozott néhány álmatlan éjszakát, arról nem is beszélve, hogy a bankszámlám is jelentősen megcsappant a közel két hónapos „munkanélküliség” folyamán, viszont legalább volt elegendő időm és energiám, hogy belevessem magam a nyári gyakorlati hely kutatásába.

230 jelentkezést küldtem szét Európa szerte, 4-5 csillagos wellness hotelekre, és a Hiltonokra koncentrálódva. Úgy érzem a világ nyitva áll előttem, és egyszerűen csak a legmegfelelőbb lehetőséget kell megtalálnom és megragadnom. Úgy tűnik a gazdasági válság a hotelek „bőkezűségére” is kihatással volt, mivel normál esetben a hotel vagy ellátást (szállás, étkeztetés) vagy fizetést biztosít a gyakornoknak, ennek ellenére szerencsém volt olyan brüsszeli hotelhez, amelyik a munkatapasztalaton kívül semmi mást nem adna, egy másik máltai havi 100 euró juttatást ajánlott, illetve egy barcelonai havi 200-at. Sajnos ezek még abban az esetben is csekély összegek, ha felveszem a 250 eurós gyakorlati támogatást (ezzel csak az a gond, hogy a tanulmányaim alatt csak egyszer igénybevehető, és inkább a féléves gyakorlatomra használnám fel), mivel sem Máltán, sem Barcelónában nem igazán lehet kijönni havi 250-350 euróból figyelembe véve, hogy szállást, étkezést, és szórakozást is ebből kellene kihozni valahogy...Hátra van még egy telefonos interjúm a prágai Hiltonnal, és egy másik egy spanyolországi wellness komplexummal, meglátjuk majd ők mit ajánlanak. Sajnos azt tapasztaltam, hogy nagyon sok helyről a gyakorlati időm rövidtsége miatt (3 hónap) kaptam elutasítást, emiatt úgy döntöttem, hogy ha olyan helyet találok ahol a feltételek megfelelőek ahhoz, hogy tovább maradjak, akkor halasztok egy évet a suliban, és jövő novemberig dolgozó ember leszek. Ez az ötlet lényegében egy londoni kasinó komplexum miatt született meg, ahová nagyon szeretnék bekerülni, és amelyről tudom, hogyha a gyakorlat alatt meggyőzően teljesítek, hosszabb távra is véglegesítenének. Persze messze még a szerződésaláírás, de hiszem, hogy úgyis oda sodor az élet, ahol lennem kell majd.

Sok apró bosszúság gyűlt össze még az utóbbi hetekben: az alig egy éves cuki kis okostelefonom repült egyet a futópadon és mivel nem olyan strapabíró mint a régebbi telefonok, képernyőcserére szorul ha a jövőben újra használni szeretném; a MALÉV becsődöltetésének köszönhetően jelentősen megdrágult a hazajutásom, mely miatt erősen fontolóra veszem, a Húsvéti hazautazás kérdését, és ha ez még mind nem lenne elég, kiderült milyen mikor az ember koffeinmérgezést kap (így jár az aki ritkán kávézik, és nem veszi figyelembe, hogy egy normál adag kávé az ő szervezetét jó időre „kiüti”, vagyis a karzsibbadás és arckiütés mellett a teljes szellemi fáradtság ellenére kegyetlen módon felpörgeti...). Szóval bár úgy tűnik mostanában nem a legjobb a csillagállás az egemen, a szinte napi rendszerességű kondidás, a skype-on keresztül kapott otthoni lelki támasz, az esténkénti begubózós sorozatnézés (Született feleségek, Grace klinika és Men in trees epizódok eredetiben, felirat nélkül szigorúan nyelvtanulás céljából :P), és Fannival a terápiás nasizások, no meg a néha előbukkanó tavaszi napsugarak mégis kitartóan táplálnak erővel! Alig várom, hogy lássam amint a természet újra megtelik élettel...szinte már érzem is a tavasz illatát :)

Lendületes évkezdés. Az elmúlt hetekben nem győztem kapkodni a fejem, úgy pörögtek az események körülöttem. Az új év első „ajándéka” képpen több, mint egy év virtuális kapcsolattartás után ismét megölelhettem kedvenc ír szakácsomat. Már jó ideje erősödik bennem a „világ kitágul előttem és csak rám vár” érzés, melynek az egyetlen szépséghibája, hogy megtanulunk a távolból részesei maradni egymás életének és olykor csupán néhány óra személyes találkozással beérni. És mióta Dániáig sodort az élet, ez sajnos ez nemcsak Sorinnal való kapcsolatomra igaz...

Január elején megtapasztaltam az együttélés szépségeit és nehézségeit is, hiszen 2 hétig Kicsi aranyozta be a dán mindennapjaimat jelenlétével. Nagyon jó érzés volt, hogy valaki az otthoni környezetemből –még ha csak rövid időre is- részesévé vált az itteni életemnek és ezzel két héttel meghosszabbította a téli szünet hangulatát. Őszintén bevallva kicsit féltem a két hetes összezártságtól, hiszen tudtam ez lesz barátságunk erőpróbája...Nos, a munkamegosztás tökéletesen működött,  én főztem-Kicsi mosogatott; éjszaka éppúgy szuszogott mellettem valaki, mintha otthon, Húgival aludtam volna, és akkor még nem is említettem a begubózós, csoki majszolós, Grace klinika nézős „csajos” estéket, melyek a nap fénypontjának számítottak :) És olyannyira sikerült megszoknom, hogy nem csak az üres szoba vár mikor hazaérek, hogy Szilárd hazautazását követően hirtelen túl nagy lett a hely, a rend és a csend a szobában...nah jó, azért nem tartott hosszú ideig míg újra megszoktam, hogy reggel nem kell félhomályban, halkan lopakodni;  flangálhatok kedvemre egy szál törölközőben fürdés után; illetve, hogy a matrac a földön nem teríti be az egész szobát és még arra is van hely, hogy felállítsam a ruhaszárítót:D

21. szülinap?! NO COMMENT :D

Alig egy hetem volt a „pihenésre”, hiszen január 26-án (csütörtök) délelőtt 10kor kezdetét vette az alváshiányban, eseményekben és „újra otthon, édes otthon” örömben gazdag őrült hétvége...Az egyetem hazareptetett (de csak miután a csütörtök éjszakát a koppenhágai reptéren időzve töltöttem), hogy A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében megrendezett „Tanulj tovább Dániában” napon én csábítgassam a kalandra vágyó továbbtanulókat.  Hihetetlen mennyi mindent bele lehet sűríteni másfél napba: az akkor még működő MALÉV-val péntek délben landoltam Pesten, majd délután 2-kor már Kaskantyún élveztem a hazai ízeket és a családi légkört, a délután folyamán egy gyors teázás Libámmal a Fröccsben, majd egy kis családi esti beszélgetés és kéz a kézben elalvás Babámmal, hajnali 4kor kelés, majd a 6os vonattal (és két csomaggal) vissza Pestre. A könyvtár délelőtt 10kor nyitotta meg kapuit, és bár a beszéddel nemigen akadnak gondjaim, még engem is megviselt, hogy gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve délután 4ig be nem állt a szám annyi érdeklődő volt... A zsibbasztó munka után beültem Cuki kis kékszemű Regina Hercegnőhöz egy kávéra, és azzal a lendülettel szépen ott is ragadtam az olyannyira hiányolt Mónival, és a váratlanul betoppant Szilárddal (akivel amúgy is olyan rég láttuk egymást:D) Nos, a kávézás olyan jól sikerült, hogy hajnali fél5kor, egy igazi „pesti éccakás” bulizást követően léptem be a hotelszobámba, és a negyed 6ra rendelt taxi-ig pont egy fürdésnyi és összepakolásnyi időm volt. Szóval alvatanul, de annál boldogabban (szívem minden csücskével sikerült találkoznom ezalatt a rövid hazaruccanás alatt) reggel 6kor már csekkoltam Ferihegyen, majd vasárnap délután 4kor ismét visszacsöppentem lila világomba.

És bár a 4napos utazás miatt az energiaszintem közel azonos volt a kinti hőmérséklettel, este 7kor lelkileg feltöltődve szenderültem álomba a pihe-puha magic bed-emben. Imádom mikor zajlik az élet (és még fizetnek is érte:P)