Lendületes évkezdés. Az elmúlt hetekben nem győztem kapkodni a fejem, úgy pörögtek az események körülöttem. Az új év első „ajándéka” képpen több, mint egy év virtuális kapcsolattartás után ismét megölelhettem kedvenc ír szakácsomat. Már jó ideje erősödik bennem a „világ kitágul előttem és csak rám vár” érzés, melynek az egyetlen szépséghibája, hogy megtanulunk a távolból részesei maradni egymás életének és olykor csupán néhány óra személyes találkozással beérni. És mióta Dániáig sodort az élet, ez sajnos ez nemcsak Sorinnal való kapcsolatomra igaz...

Január elején megtapasztaltam az együttélés szépségeit és nehézségeit is, hiszen 2 hétig Kicsi aranyozta be a dán mindennapjaimat jelenlétével. Nagyon jó érzés volt, hogy valaki az otthoni környezetemből –még ha csak rövid időre is- részesévé vált az itteni életemnek és ezzel két héttel meghosszabbította a téli szünet hangulatát. Őszintén bevallva kicsit féltem a két hetes összezártságtól, hiszen tudtam ez lesz barátságunk erőpróbája...Nos, a munkamegosztás tökéletesen működött,  én főztem-Kicsi mosogatott; éjszaka éppúgy szuszogott mellettem valaki, mintha otthon, Húgival aludtam volna, és akkor még nem is említettem a begubózós, csoki majszolós, Grace klinika nézős „csajos” estéket, melyek a nap fénypontjának számítottak :) És olyannyira sikerült megszoknom, hogy nem csak az üres szoba vár mikor hazaérek, hogy Szilárd hazautazását követően hirtelen túl nagy lett a hely, a rend és a csend a szobában...nah jó, azért nem tartott hosszú ideig míg újra megszoktam, hogy reggel nem kell félhomályban, halkan lopakodni;  flangálhatok kedvemre egy szál törölközőben fürdés után; illetve, hogy a matrac a földön nem teríti be az egész szobát és még arra is van hely, hogy felállítsam a ruhaszárítót:D

21. szülinap?! NO COMMENT :D

Alig egy hetem volt a „pihenésre”, hiszen január 26-án (csütörtök) délelőtt 10kor kezdetét vette az alváshiányban, eseményekben és „újra otthon, édes otthon” örömben gazdag őrült hétvége...Az egyetem hazareptetett (de csak miután a csütörtök éjszakát a koppenhágai reptéren időzve töltöttem), hogy A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében megrendezett „Tanulj tovább Dániában” napon én csábítgassam a kalandra vágyó továbbtanulókat.  Hihetetlen mennyi mindent bele lehet sűríteni másfél napba: az akkor még működő MALÉV-val péntek délben landoltam Pesten, majd délután 2-kor már Kaskantyún élveztem a hazai ízeket és a családi légkört, a délután folyamán egy gyors teázás Libámmal a Fröccsben, majd egy kis családi esti beszélgetés és kéz a kézben elalvás Babámmal, hajnali 4kor kelés, majd a 6os vonattal (és két csomaggal) vissza Pestre. A könyvtár délelőtt 10kor nyitotta meg kapuit, és bár a beszéddel nemigen akadnak gondjaim, még engem is megviselt, hogy gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve délután 4ig be nem állt a szám annyi érdeklődő volt... A zsibbasztó munka után beültem Cuki kis kékszemű Regina Hercegnőhöz egy kávéra, és azzal a lendülettel szépen ott is ragadtam az olyannyira hiányolt Mónival, és a váratlanul betoppant Szilárddal (akivel amúgy is olyan rég láttuk egymást:D) Nos, a kávézás olyan jól sikerült, hogy hajnali fél5kor, egy igazi „pesti éccakás” bulizást követően léptem be a hotelszobámba, és a negyed 6ra rendelt taxi-ig pont egy fürdésnyi és összepakolásnyi időm volt. Szóval alvatanul, de annál boldogabban (szívem minden csücskével sikerült találkoznom ezalatt a rövid hazaruccanás alatt) reggel 6kor már csekkoltam Ferihegyen, majd vasárnap délután 4kor ismét visszacsöppentem lila világomba.

És bár a 4napos utazás miatt az energiaszintem közel azonos volt a kinti hőmérséklettel, este 7kor lelkileg feltöltődve szenderültem álomba a pihe-puha magic bed-emben. Imádom mikor zajlik az élet (és még fizetnek is érte:P)