Úgy érzem a „Szex és New York” egy epizód erejéig beköltözött az életembe: homo- és biszexualitás, illetve egyéjszakás kalandorok lepték el nyugodt kis tavaszi dán mindennapjaimat, úgyhogy kedves olvasóm, remélem készen állsz egy tabuk nélküli élménybeszámolóra :)

Rendkívül nyílt felfogású embernek tartom magam, aki szeret más szemléletmóddal és értékrenddel rendelkezőkkel kapcsolatot teremteni, és bár az „otthoni burokban” sosem nyílt alkalmam arra, hogy más szexuális beállítottságú embereket ismerjek meg, valahogy mindig úgy éreztem, hogy nagyon szeretném megtudni ők hogyan látják a világot, és mások hogyan látják őket a világban.  Úgynevezett leszbikus ajánlatra azonban nem számítottam... Egy számomra nagyon kedves barátnőm egy beszélgetés kapcsán bevallotta, hogy úgy érzi számára én lennék a tökéletes pár...jóideje ismerjük egymást, és bár valahol talán éreztem, hogy máshogy tekint rám, mint én rá, mégis nagyon meglepett a vallomása. Mivel egy kiadós beszélgetéssel tisztáztuk a dolgokat, úgy gondolom ez semmilyen negatív kihatással sem lesz a további kapcsolattartásunkra, azonban arról mindenképp elgondolkodtatott, hogy a környezetemben hány olyan ember lehet, aki esetlegesen küzd a másság érzésével, de bizonyos okok miatt nem meri, akarja felvállalni azt. Az otthoni viszonyokból kiindulva, nagyon tisztelem azt aki normál keretek között (és itt nem a rendbontásos felvonulásra gondolok) önmaga és mások előtt is vállalja szexuális hovatartozását és ennek megfelelően éli napjait. Ennek legjobb példája egy olyan koleszos srác, akivel az elmúlt hónapokban nagyon szoros barátság alakult ki köztünk és aki által valóban testközelből tapasztalhatom nap, mint nap, mit jelent „másnak” lenni...olyannak lenni, aki mindig mosolyt csal az ember arcára, aki az üres táncparkett közepén tombol velem, aki megérti a női lélek rejtelmeit, aki fiú létére észreveszi az apró részleteket is egy lányon (ruha, cipő, frizura, smink), és akivel együtt stíröljük a pasikat a diszkóban :D És bár tudom, hogy sokan nem osztoznak a véleményemben, én mégiscsak úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz, még akkor is ha ezt egy vele azonos nemű emberrel találja meg, és még akkor is, ha én azért maradok a fiúknál, akármennyire is nehéz velük ;)

Kedvenc "másommal"

Mivel egyik „Szex és New York” epizód sem lenne kerek buliban összeakadós, flörtölős és egyéjszakás kalandorokba botlós este nélkül, teljesen véletlenül én is tudok egy ilyen sztorival szolgálni aprócska életemből...Minden csütörtökön 11 és éjfél között a Rock Sann-ban (az egyetlen diszkó a városba ahová ingyen lehet bemenni) az úgynevezett „happy hour” sikeresen gondoskodik arról, hogy a hely megteljen ingyen sörre szomjazó fiatallal, amiből persze mi sem maradhatunk ki :) Nos, alig hogy három perce ücsörögtünk az egyik asztalnál mikor egy rendkívül sármos srác megállt mellettem és valamit elkezdett dánul gagyogni nekem. Bár az elején bizonytalankodott angol tudását illetően, mégis valahogy ott ragadt mellettem, és egészen kellemes társaságnak bizonyult, melyet a gyönyörű zöld szemei, elragadó mosolya és kedves kis bókjai méginkább erősítettek. Már épp kezdtem örülni, hogy az élet az utamba sodort egy ilyen lehengerlő idegent, amikor, mint semmiből a villámcsapás a srác odasúgta a fülembe, hogy ha gondolom bemehetnénk a WC-be, vagy ki a sötétbe, vagy ha szeretném szívesen hazakisér, és egyértelmű volt, hogy a virágnyelv milyen szándékot takart...és mikor legnagyobb sajnálatára felvilágosítottam, hogy -bármennyire is szimpatizálok vele- rossz lányt szemelt ki egy véletlenszerű egyéjszakás diszkós kalandra, csalódottan eltűnt a tömegben újabb préda után kutatva...és ez olyan kiábrándító, hogy egy helyes, intelligens 24éves fiatal (aki az életkorából fakadóan már kellőképpen kiélhette volna magát és készen állhatna a normális kapcsolatalakításra) mikor növi ki, hogy a vére hajtja. Bár ez csak egy eset volt, a bulizós esték alkalmával mindig be kell látnom, hogy a diszkó továbbra is számomra azt a célt fogja szolgálni, hogy párkapcsolat keresés helyett jól kitomboljam magamból a feszültséget, hiszen nem vágyok arra, hogy én legyek a vacsorája egy-egy kiéhezett hiénának...Na, de hogy az este ne csüggedéssel záruljon, bevetettem magam a táncparkett közepére, ahol hirtelen elkapott egy másik sármos idegen, aki teljesen átadva magát a ritmusnak olyan lendülettel pörgetett ki, hogy stílusosan elvágódtam a Rock Sann közepén, és a lila véraláfutás a térdemen még most is arra a srácra emlékeztet :) Mivel a többiek hajlani 4kor úgy gondolták, ideje hazafele venni az irányt, és véget vetni a „pasis” estémnek, több „fiatal lány a diszkóban” sztorival nem szolgálhatok, és úgy érzem egy időre ismét elég is volt a bulis éjszakákból...

És hogy ne csak „Szex", de "New York” is legyen, adok egy kis helyzetjelentést az elmúlt hétvége társadalmi életéről is: hogy kipihenjük a csütörtök éjszakát, pénteken palacsinta estet tartottunk a koleszban, hogy minden percét kiélvezzük a hátralévő együtt töltött időnek. A másodévesek március végén befejezték a sulit, és mindannyiuk hazfelé veszi majd az irányt a nyári vizsgák kezdetéig, úgyhogy a koleszt is átitatja majd a randersi szellemváros hangulat....melybe egyenlőre inkább nem is gondolok bele...

Egy kis pancake friday

Mióta itt vagyok folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy egy kis kultúrát szívhassak magamba, melyre nem is nyílhatott volna remekebb lehetőség, mint élőben szurkolni a dán női nemzeti kézilabda csapatnak a horvátok elleni BL elődöntő meccsen. És bár a dánok kikaptak a vendég horvátoktól, hatalmas élmény volt ilyen szintű, minőségi játékot testközelből látni! Arról nem is beszélve, hogy teljes melegség és szép emlékek járták át a szívemet, hogy ismét kézimeccsen szurkolhattam, és ismét egy Fannival az oldalamon! (Libám, sűrűn gondoltam ám a hazai meccsek hangulatára, a duzzadó és izzadt férfi izmokra és a mindentkibeszélős, szombat délutáni csajos 2órára:))

Hajráááááá Denmaaaaaark :)