Nos, bár az előző blog bejegyzésben (naivan) úgy fogalmaztam, hogy valószínűleg nem dönthetem meg az akkori "reggel 6-ra hazaérős" rekordomat, múlt héten mégis akadt olyan alkalom mikor fél 7-re értem haza. Azt nem mondhatnám, hogy nem érzem az éjszakai alváskiesést, viszont egyre jobban kezd a szervezetem és a tudatom is hozzászokni az új életvitelhez. Nem is értem hova tűnt az otthoni mormota énem...mióta itt vagyok jóval lecsökkent az alvásigényem, ami persze nem azt jelenti, hogy néha nem esik jól begubózni 2-3 órára a meleg, pihe-puha "magic bed"-embe egy délutáni bucikálás erejéig, de általában mégis a kiadós futást, a csajos trécselést, vagy a már megszokott duplacsokis muffin sütést választom az édes délutáni álmok helyett. És ha már a muffin sütésnél tartunk, a múlt héten "csupán" 4 adagot sütöttem, melynek eredményeképpen a konyhában sürgölődők nagy része kívülről fújja a receptet, és lassan már a koleszos srácoknak sem lesz szüksége a felügyeletemre a tömör gyönyör elkészítéséhez :)

Úgy döntöttem beiratkozom konditerembe, mivel már most érzem, hogy sem a térdeimnek, sem a hátamnak nem tetszik a betonon futás. Addig viszont nem válthatok bérletet amíg meg nem érkezik az a bizonyos CPR number, ami nélkül gyakorlatilag itt nincs élet (szükséges bankszámla nyitáshoz, egészségügyi ellátáshoz, hivatalos ügyek intézéséhez, és amint kiderült még a kodibérlethez is), viszont a konditerem figyelembe véve, hogy itteni diák vagyok, és belátható időn belül meglesz a "yellow card-om", lehetővé tette, hogy addig is heti két alkalommal ingyen részt vegyek az általam kiválasztott órán. Nos, nem teljesen gondoltam át mire is vállalkozom, mikor hallgattam Kyle-ra (a holland cserediák), és belementem, hogy egy "x-fit" nevű órát válasszunk a kínálatból…az egy dolog, hogy már az óra végére éreztem, hogy másnap gondjaim lesznek az ágyból való kikeléssel, de hogy 4 napig intenzív izom lázam lesz arról fogalmam sem volt...nah, ekkor megértettem pontosan mire is gondolt Kyle mikor az óra előtt megkérdezte "Are you ready to die?". A konditerem amúgy nagyon pöpec (sokak szerint a város legjobb konditerme), hatalmas, két emeletes, és a rengeteg gépen kívül a havi bérletért cserébe (190kr, azaz kb. 7500Ft) a különféle órákon is részt vehetsz (a jógától kezdve, a zumbán és spiningen keresztül az x-fitig), és nem utolsó sorban teljesen véletlenül, egy koleszos buliban megismertem az egyik ott dolgozó személyi edzőt is, úgyhogy a személyre szabott edzésterv is garantált lesz ha majd végre ki tudom váltani a bérletet.

Bár a spanyol után elég nagy váltás belekezdeni a dán tanulásba, ha már a következő 2 évben itt töltöm mindennapjaimat, mégis csak illene amennyire lehet, elsajátítanom ezt a nyelvet. Őszintén szólva nagyon zavar, hogy teljesen idegennek és kívülállónak érzem magam, amiatt hogy semmit sem értek meg a környezetemből. Arról nem is beszélve, hogy hogyan is ismerhetném meg a dán kultúrát mélyebbről, hogyan válhatnék részévé anélkül, hogy magát a nyelvüket nem ismerem meg legalább társalgási szinten?! Szóval csütörtökön elmentem a központi nyelviskolába, ahol ingyenes kurzust tartanak heti kétszer 2,5órás órákkal. Bár az órák végleges időpontja még kérdéses, nagyon remélem hogy mihamarabb belevetjük magunkat, és a karácsonyi látogatásom során rávehetem majd cuki kis kékszemű Regina Hercegkisasszonyt, hogy egy kedvezményes forrócsoki mellett dánul társalogjunk:D

A múlthét végén csodálatos tavaszi időben volt részünk, így élveztük a ragyogó napsütést, a kellemes meleget és a csiripelő madarakat. És mivel ez itt sajnos ritkaságnak számít, mindannyian úgy voltunk vele, hogy vétek lenne a négy fal között tölteni a hétvégét, úgyhogy szombaton a csajokkal (Caroline, Móni, Dalma, Kriszti és én) úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Aarhus-ba, hogy a tengerparton élvezzük a szép időt. Bár napozási és egy kis tengerben pancsolási szándékkal érkeztem a partra, be kellett látnom, hogy valószínűleg nem ez a legalkalmasabb időpont az efféle mókához, úgyhogy a felsőbb ruhadarabokat magamon hagyva inkább a fűben heverészést választottam:)

A parti lazulást egy kis városnézés követte, majd mivel nincs szombat este buli nélkül, ismét belevetettük magunkat a randersi éjszakába, melyet Carolinnal negyed 6-kor egy vacsora-reggelivel zártunk:)

A korai fekvés ellenére azonban nem lustálkodhattam sokáig, mivel időben kész kellett lennem cuki kis kékszemű Regina Hercegkisasszony (Balázs, mindig mikor lepötyögöm ezt a gyönyörű hosszú fedőnevedet arra gondolok, hogy lehet hogy találnunk kellene valami rövidebb változatot:D ) érkezésére, hiszen kitaláltuk, hogy felavatjuk Hapcika grillsütőjét. A délután méltó befejezése volt a hétnek, hiszen az együtt töltött idő nagyon jó hangulatban telt, és a vacsora , illetve a múlthét 4. adag muffinja is mennyeien sikerült!