Az elmult 8 itt toltott honapban rengeteg komoly lecket kaptam az elettol, de a legnagyobbat ketseg kivul a mult csutortok ejszaka adta... Ahogy az lenni szokott, aznap este is dolgoztam a poker klubban, es bar a csutortok mar buli-estnek szamit a randersi ejszakaban, en rendszerint kimaradok belole, hiszen altalaban melo utan mar keso van ahhoz, hogy nekiinduljak a bulizasnak...Hat, most kivetelesen nem igy tortent, hiszen mar ejfelkor vegeztem, es mivel tudtam hogy rengetek ismeros lesz downtown-ban, (akik kozul tobben a lelkemre kotottek hogyha megis idoben vegeznek, mindenkepp ugorjak be egy italra) boldogan vettem az iranyt a "torzshelyunk" fele. Ezzel onmagaban meg nem is lett volna gond, viszont mivel munkabol jottem, es nem keszultem "bulizasra", nalam volt a laptopom, osszes iratom, bankkartyam, az aznapi fizetesem, mind a ket telefonom, mp3 lejatszom es persze a lakaskulcsaim, egyszoval  az egesz itteni eletem... Mivel a ruhatar zarva volt, a taskamat a kabatommal letakarva a tobbiek kabatjai ala tettem, majd mivel az asztalunk tele volt koleszos ismerossel, szoltam a tobbieknek, hogy kiugrom WC-re, figyeljenek a cuccaimra. Nos, szinte meg most is hallom Hapcika orokigazsagat miszeint "Sokszor nem kapsz masodik lehetoseget hibazni". Es sajnos most  be is bizonyosodott, hiszen mire visszaertem a WC-rol mar csak a hult helyet talaltam a taskamnak es kabatomnak... Senkinek sem kivanom azokat a pillanatokat amikor tudatosult bennem, hogy MINDENEM eltunt! Olykor Hapcikaval 2-3 orara is kepesek vagyunk belemerulni az elet nagy dolgairol valo elmelkedos skypeozasba, mely soran tobbszor szoba kerult, hogy elmeletben sok helyzetben tudjuk mi a helyes lepes, reakcio, de valojaban csak krizishelyzetben derul ki, hogy az ember higgadt marad, vagy osszeroppan nyomas alatt. Szamomra is meglepo modon, de sikerult higgadt maradnom, megcsak sirva sem fakadtam (Anyaek ugy tunik sikeresen belemneveltek a tenyt, hogy a siras nem old meg semmit), es lepesrol lepesre vegig gondolnom, hogy akkor most mik is a teendoim. A legelso dolog amire raeszmeltem, hogy a dan azonosito kartyamon rajta van a cimem, es persze a taskaban melle meg is talaljak a lakaskulcsomat, szoval amint beszeltem a biztonsagi orokkel, az elso dolgom az volt, hogy mihamarabb hazakeruljek, hogy nehogy a kiramolt szobamra erkezzem vissza... Mindig is szerettem a koleszt, de most meginkabb bebizonyosodott, hogy milyen sokat szamit ha az ember "ismerosokkel" el egyutt, akikre mint kiderult hajnalok hajnalan is szamithat a bajban. Eleg volt csak bekopognom az egyik ablakon, es szinte mar az egesz folyoso azon utygodott, hogy rongalas nelkul kipockoljek az ajtozaramat (penteken es hetvegen a kolesz irodaja zarva van, tehat mindenkepp valahogy be kellett jutnom a szobaba potkulcs nelkul), SOS-ben hivjuk a bankot, hogy letiltassam a kartyamat, majd mikor mar mindezen tul voltunk, akkor jott eletem eddigi legnehezebb telefonhivasa...Tudtam, hogy Anyaek szivrohamot fognak kapni ha az ejszaka kozepen ismeretlen dan szamrol hivjak oket, es mikor elso hivasra nem ertem el oket, akkor meg meginkabb meg voltam rola gyozodve, hogy halalra remulnek majd ha visszahivva a szamot nem en, hanem egy ismeretlen ferfi hang szol majd a telefonba angolul (a srac, akinek a telojarol telefonaltam) es, hogy azokban a pillanatokban amig eler hozzam a telefon a leheto legrosszabb fog vegigfutni az agyukon...Nos, bar szerintem nagyon sok szulo maskent reagalt volna a legalabb 300 000Ft-os anyagi veszteseg hallatan (es akkor meg az irataim potlasanak koltsegeit nem is adtam hozza), az Anyaektol kapott reakcival ismet megerositettek abban, hogy barmikor, barmilyen korulmenyek kozott mellettem allnak, es szamithatok rajuk mig igy, 1700 km tavolsagbol is, es ez az erzes felbecsulhetetlen! Termeszetesen megjartam a rendorseget is, de felkeszitettek, hogy ne remenykedjek tulzottan, hogy barmit is viszont latok, ugyhogy mar csak egyedul abban bizom, hogy valahogy visszakerulnek hozzam legalabb az irataim, a tobbit meg majd szepen folyamataban igyekszem potolni.... Telefont kaptam kolcsonbe es jovohet keddtol laptopot is kapok az egyik ismerosmtol hasznalatra a szemeszter vegeig, ugyhogy ugy tunik kezdenek a lehetosegekhez kepest helyrebillenni a dolgok. Nehez napokat eltem meg, melyek alatt igencsak radobbentem, hogy az ember mennyire fugg bizonyos dolgoktol (internet, zene, telefon) melyek olyannira beleolvadtak a mindennapjainkba, hogy szinte megall az elet ha egy idore nelkuloznunk kell oket, viszont talan azert tudom sokak szamara meglepo modon ilyen pozitivan kezelni a tortenteket, mert ha jol belegondolunk mindezek potolhato targyak, melyek nelkul az elet megy tovabb, nem ugy mintha valami komolyabb baj tortent volna, mely egy pillanat alatt mident gyokeresen megvaltoztat.... Es bar be kell vallanom, hogy nagyon nehezen telt a hetem teljesen elszigetelodve a modern vilagtol (gyakorlatilag nem volt mit csinalnom a szobamban alvason es olvasason kivul), boldogan jelentem, hogy jok a tulelesi eselyek 10percenkenti facebook-csekkolas nelkul is!

Es hogy egy kicsit boldogabb vizekre evezzunk, azert ertek am kellemes elmenyek is az elmult hetekben :)  Randersben koztudott, hogy nem igazan zajlik az elet, es mar nagyon vagytam egy kis kulturalis felpezsdulesre, ugyhogy egy ismerosommel ugy dontottunk, hogy nyakunkba vesszuk Aarhust, es minden latni es tapasztalni valot ami belefer, osszesuritunk egy napba. Kivetelesen az idojaras is kedvezett nekunk, mivel egesz nap ragyogo napsutes es kellemes tavaszi meleg kenyeztetett, mely miatt megnagyobb elvezettel rottuk a tunemeny varos kis utcait. Vegigneztuk a Muveszeti Muzeum kiallitasait, setaltunk a "felhok felett huzodo szivarvany"-ban, megneztuk a dan skanzent, a helyi katedralist, es meg egy mozozas is belefert a programba az esti "international student bar" latogatas elott. Be kell valljam, hogy teljesen szerelembe estem a varossal, melyet leginkabb Szegedhez tudnam hasonlitani, hiszen hatalmas diakvaros, ahol mindig porog az elet -pont az, ami innen, Randersbol hianyzik. 

"My dream is to fly, over the rainbow so high..."

Na jo, ez igy, ebben a formaban nem teljesen igaz, hiszen az elmult 2hetben az uj, ideiglenesen koleszos belga sracok hoztak egy kis porgest a tulzottan nyugodt mindennapokba. Lazak, inni azt tudnak rendesen, rendkivul szorakoztato  es kellemes tarsasag, akikkel az utobbi idoben sok esten osszeverodunk, arrol nem is beszelve, hogy az altalam csak Cute Boy-nak becezett Len volt az, aki azon a bizonyos sotet, csutortok ejszakan egy pillanatra sem hagyott osszeomlani, es egesz ejszaka mellettem volt hogy tartsa bennem a lelket. Talan mondhatom azt, hogy o az, aki az itt toltott honapok alatt kulfoldiek kozul a legmelyebb benyomast tette ram, hiszen annak ellenere, hogy o ez a tipikusan alter figura, van valami kulonleges benne amitol az elso perctol kezdve megtalatuk a kozos hullamhosszt. Szerintem meg eletemben nem talalkoztam sraccal, aki annyit beszelne, mint o (egyszeruen be nem all a szaja) es ot hallgatva allando jelleggel az az erzesem, hogy egy "tudomanyos dokumentum filmet" nezek kulonfele temakorben, mert hihetetlen, hogy mennyi intelligencia, tudas es tapasztalat gyulemlett fel benne az elmult 25 ev alatt, melyet rendkivuli modon at tud adni meg egy olyan temarol is, mely kilometerekre all az erdeklodesi koromtol...Szoval, bar ert veszteseg rendesen az elmult idoszakban, most valahogy megis kereknek es lilanak erzem kis vilagom, hiszen a kenyszerhelyzet miatt (a modern technologiat nelkulozve) teljesen mas megvilagitasba kerultek dolgok, melyek visszarangatnak egy virtualis vilagbol a lila mindennapokba, ahol az ablakban ulve ebedelek mikozben a madarcsicsergest hallgatom, es nezem a folottem elhalado baranyfelhoket (topmodell leszek nezes helyett). Hiszen "amibe nem halsz bele, az megerosit", es "az elet mindig szep, csak a Te szemeden mulik, hogy milyennek latod" :)