Mivel ugy tekintek a blogomra, mintha a naplom lenne, ezert most ebben a bejegyzesben a legbelsobb gondolataimat vetem papirra, melyeket ugy erzem egyszeruen muszaj kiirnom magambol ahhoz, hogy tovabb tudjak lepni rajtuk…

A belga lovagom elment, es hatalmas urt hagyott maga mogott…Tudtam, hogy nem lesz konnyu a bucsuzas, de figyelembe veve, hogy bucsuzkodas teren “tapasztaltnak” szamitok mar, arra nem szamitottam, hogy ez lesz eletem eddigi talan legnehezebb bucsuja.  Bucsuzni mindig fajdalmas, viszont az ember legbelul valahol erzi, hogy csak egy ideiglenes elkoszonesrol van szo, vagy az a pillanat valoban az utolso ket ember kozott, es ez az ami igazan meghatarozza a fajdalom melyseget. A nyaron tudtam, hogy ugymond vegleges bucsut veszek mindentol, ami az elmult 20evben az eletem resze volt,  hiszen aktiv resztvevoje helyett mar csak ritka latogatoja leszek az addigi eletemnek…de arra tisztan emlekszem, hogy nem sirtam sem mikor Libamtol, sem mikor Kicsitol koszontem el, es bar akkor mar eltorott a mecses mikor Anyaek kigurultak a kolesz parkolojabol (akkor dobbentem ra igazan, hogy most szakadtam el veglegesen otthonrol) megis vegtelen nyugalom volt bennem legbelul, hiszen tudtam bar sok felszines otthoni kapcsolat megszakad majd, ok azok az emberek, akik barhol legyek is a vilagban mindig eletem reszei maradnak, szeretetukkel egyutt. Len-nel bar nem beszeltunk a jovorol, kimondatlanul megis mindketten tudtuk, hogy barmennyire is kozel allunk ahhoz, hogy szerelembe essunk egymassal, egyszeruen eselytelen, hogy ennek a kapcsolatnak legyen folytatasa, es az ahhoz vezeto ut, hogy mindketten mihamarabb kiverjuk egymast a fejunkbol es tovabb lepjunk, az hogy ugymond elvagunk minden szalat es nem keressuk egymast, hogy ne melyitsuk a sebeket… Egyszeruen megszakad a szivem, es azon toprengek meddig megy el az ember az almait es karrierjet eloterbe helyezve es mikor jon el az a pont az eletben amikor verge az esznek nem kell felulirnia a sziv erzeseit???

Evekkel ezelott megfogadtam magamnak, hogy barmifele gyenged szalakrol is legyen szo, sosem fogom hagyni hogy nagy donteseket barmilyen srachoz fuzodo erzelmektol befolyasolva hozzak meg, hiszen a “nagy O”-ig az emberek jonnek-mennek az eletunkben, lehetosegek tobbnyire viszont csak egyszer adodnak, ugyhogy teszek mindent celtudatosan, magamert…Szoval hiaba van tervben egy eves suli halasztas, hogyan is mernek ropke 3hetes romanc utan beleugorni abba, hogy egy olyan orszagban keressek munkat, ahol a 3nyelvbol 2-t nem beszelek (hiaba beszel mindenki angolul Belgiumban, vendeglatasban az edes keves sajnos) es akkor meg nem beszeltem annak a veszelyerol, hogy idokozben kiderul, hogy megsem egymasnak teremtett az eg minket es akkor mihez kezdenek egyedul egy teljesen ismeretlen orszagban? Ugyhogy minden esz erv amellett szol, hogy “dobozoljam be” az emlekeket es tegyem a lelkemben egy olyan polcra ahol nincs folyamatosan a szemem elott. Es itt szol kozbe a sziv, mely az erzesekbol es az emlekekbol taplalkozik…abbol, hogy annyira egy hullamhosszon voltunk lelkileg mar az elso perctol kezve, hogy az felelmetes; abbol, hogy mennyire szabadnak, elonek es egyszeruen boldognak ereztem magam mellette (mint eddig egyetlen, hozzam nagyon kozel allo ember mellet, akit ugyanugy a tavolsag miatt kellett evekkkel ezelott elengednem es akivel a mai napig olyan lelki kotodesunk van, mely valoszinuleg egy eletre szol); abbol, hogy hajnali 2ig ebren maradt azert, hogy jo ejt csokot kapjon mikor hazaerek a munkabol; es abbol, hogy az ejszaka kozepen felebredt mikor fordulaskor elengedtem a kezet alvas kozben…

19. szulinapomra egy gravirozott flaskat kaptam Hapcikaektol  44 orokervenyu igazsaggal boritva, melyen a 3. Tetel: “Az elet nem mindig racionalis, de Te mindig gondolkodj es cselekedj racionalisan!”, ugyhogy ezt szem elott tartva meg ha nehez szivvel is, de elore tekintek, megrazom magam, es igyekszem mielobb tovabb lepni, melyben azert nagyon sokat fog segiteni a hamarosan bekovetkezo legkorvaltozas.

Szoval most ezzel a blogbejegyzessel bucsuzom az elmult csodalatos hetektol, aztan ki tudja mit hoz majd a jovo, hiszen "az elet utjai kifurkeszhetetlenek..."