Felpörögtek az események körülöttem. Múlt héten aktívan levélírásba kezdtem, olyan ismerősöktől segítséget kérve akikről tudom, hogy külföldön dolgoznak/dolgoztak. Mikor Anyáék megnyugtatásképpen azt mondták, hogy ne aggódjak ha úgy alakul bármikor visszaköltöztetnek Dániába, valahogy éreztem, hogy erre nem lesz szükség, mert más utak várnak rám. Ekkor azonban még nem gondoltam volna, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kell majd eldöntenem, hogy élek-e egy kínálkozó lehetőséggel. És bár lelkileg nem voltam arra felkészülve, hogy ilyen hamar kell majd ismét búcsút vennem az „otthon, édes otthon”-tól, úgy döntöttem fejest ugrok az ismeretlenbe, hiszen midig is szerettem az új kalandokkal és kihívásokkal teli mély vizeket. Úgyhogy tegnap este lefoglaltam a repjegyemet október 24.-re Angliába, ahol ha minden a tervek szerint alakul, akkor Nottingham-ben sikerül majd  dealer-ként elhelyezkednem abban a kasinóban ahol unokatestvérem dolgozik már évek óta.

Egyik szemem sír, a másik nevet. Most hogy már tudom mennyi lelki áldozattal jár az élet távol az „otthon, édes otthon” melegségétől, elszomorít a tény, hogy az álmaimért küzdve egy olyan helyet kell újra és újra elhagynom, melynek hiányát úgy tűnik elfogadni lehet, de megszokni nem igazán… Tudom, hogy Angliában is megtalálom majd a helyem (ahogy eddig mindenhol), de minden értékes emberi kapcsolat ellenére, melyekre utazásaim folyamán teszek szert, minden alkalommal mikor itthon vagyok, újra és újra tudatosul bennem mennyire hiányolom szívem csücskeit a mindennapi életemből…azokat az embereket, melyek miatt a szívem hazahúz, melyek miatt itthon érzem magam, és melyek miatt mindig olyan nehéz a búcsú. Csodálatos hétvégét töltöttem Pesten szívem csücskeivel, mely alatt a lelki feltöltődésem abszolút kiteljesedett, még annak ellenére is, hogy az energiaszintem a 3napos folyamatos buli által kellőképpen megzuhant :) Bár sok felszínes ismeretség elhalt mióta ritka látogatója vagyok itthoni életemnek, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a messzeség ellenére, ők azok az emberek, akikkel a földrajzi távolság ellenére sem vesztettük el egymást lelkileg….Hiszen „Az igaz barátok mindig egymás mellett állnak, bármilyen messze is sodorja az élet őket egymástól. Amikor azt mondják örökké, úgy is értik.”

Hétvége szívem csücskeivel 1. megálló- Kicsivel <3

Hétvége szívem csücskeivel 2. megálló- Buli a csajokkal <3

Hétvége szívem csücskeivel 3. megálló- Libámmal <3

Ennyire mélyen talán még semelyik haza utamat sem éltem meg. Megeredtek a könnyeim mikor felültem a hazafelé tartó gépre és eszembe jutott az a lány, aki három hónappal ezelőtt oly nagy lelkesedéssel és álmokkal indult neki Görögországnak….az a lány, akinek akkor még fogalma sem volt arról, hogy most, 3hónappal később, annyi megpróbáltatás után szinte új emberként tér majd vissza az „otthon, édes otthon”-ba. Egy lelkileg és fizikailag is pokolian nehéz fejezetet zártam le életem könyvében. Egy olyan fejezetet, melyben eddig nem ismert mélységeket jártam be… megtapasztaltam milyen az mikor a körülmények olyan szinten préselnek ki belőled mindent, hogy szinte nem ismersz önmagadra, hiszen úgy érzed sem a lelkedben, sem a testedben nem maradt több erő a küzdelemhez. Mégis kikászálódsz az ágyból, és mivel a munkád megköveteli akkor is mosolyt ragasztasz az arcodra, mikor legbelül darabokra hullasz… Csak a túlélésre játszol, és igyekszel az élet apró szépségeiből erőt meríteni a folytatáshoz. A felkelő nap fényei, a hullámok lágy zenéje, és a tudat, hogy minden nappal közelebb vagy ahhoz, hogy ismét „otthon, édes otthon” légy. Ezek a dolgok tartották bennem a lelket akkor is, amikor a szerelmi tündérmesém (melyért az elmúlt 4hónapban jégbe fagyasztva tartottam szívemet) egyik pillanatról a másikra kártyavárként dőlt össze, mellyel együtt minden álmom és tervem darabokra tört a jövőt illetően. Mikor fizikailag és lelkileg is úgy érzed teljesen elvesztetted az irányítást saját magad felett, rádöbbensz ismét útkeresztezőséhez érkeztél életedben. Választhatsz, hogy összeroppansz, feladod és az önsajnálatba merülő vesztesek útjára kanyarodsz, vagy felkelsz a porból, megrázod magad és minden fájdalmat hátrahagyva, emelt fővel haladsz tovább a győztesek boldogság felé vezető útján. Eldöntöttem, azzal hogy elhagyom Parga-t, az elmúlt hónapok negatívumát is magam mögött hagyom (hiszen ha az ember nehéz szívvel folyamatosan visszanéz a múltba, egyszerűen nem tud előre tekinteni és a jövőre koncentrálni).

Paradicsomi pokol-Lichnos Beach Hotel, Parga

Kezdetben csak munkatársak voltunk, a végére barátokká váltunk

A hazajövetelem előtti 12 napos nyaralás remek lehetőséget adott a lelki feltöltődésre, megújulásra mely alatt úgy érzem sikerült visszatalálnom önmagamhoz. Görögország sokat elvett belőlem, de ezáltal mégis rengeteget kaptam tőle. Csodálatos embereket ismertem meg, hihetetlen élményekkel gazdagodtam, gyönyörű helyeket jártam be, és rendkívüli módon megerősödtem. Akármennyire is nehéz időszak volt (életem eddigi legnehezebbje), úgy érzem minden pillanata megérte ezt a tapasztalatot, hiszen új emberként tértem haza, aki nagyon sok dolgot átértékelt mialatt kemény leckéket kapott az élettől. Készen állok az újabb kalandra, úgy érzem a világ teljesen kitágult előttem és csak rám vár.... Mivel hiszem, hogy mindig minden okkal történik, tudom, hogy  bizonyos álmok azért törnek össze, mert valahol máshol, valami sokkal jobb vár ránk , úgyhogy most új álmokat építek, belevetem magam a munkakeresésbe (talán azt mondanom sem kell, hogy Magyarországon kívül földrajzilag bármire nyitott vagyok), és ha találok olyan munka lehetőséget melyért tapasztalati és pénzügyi szempontból is érdemes egy évet halasztani a suliból, akkor élek vele, ha nem…nos, akkor novembertől ismét visszavezet utam Dániába.  Bár még nem tudom hol kötök ki, azt biztosan tudom hogy sorsom szelei arra a helyre visznek majd, ahol lennem kell. És addig is, minden pillanatáért hálát adok a sorsnak, hogy végre nem csak napokig élvezhetem az „otthon, édes otthon” melegségét! Úgyhogy végtelen boldogság és nyugalom van bennem…Hiszen „az élet mindig szép, csak a Te szemeden múlik, hogy milyennek látod!” :)

Paxos

Kerkyra, Korfu

Kyriakos, corfui CouchSurfing-es szállásadónk

Akrópolisz, Athén

A 3hónapos rabszolgamunka után megérdemeltünk egy kis kényesztetést :)

Kosta, best host ever! (a kis latintáncos, zumba tanár :D)

Marissal, akivel együtt sírtunk, együtt nevettünk az elmúlt hónapok alatt....