2013. Új év. Új kezdet. Nem hiszek az új évi fogadalmakban, viszont abban nagyon is, hogy a tény, hogy életünk perceit sosem kapjuk vissza, új év közeledtével kötelez arra, hogy megálljunk egy pillanatra és végig gondoljuk milyen évet hagyunk a hátunk mögött, és milyen irányban haladunk a jövő felé… Én életem eddigi legeseménydúsabb évének nyilvánítom 2012-t, mely alatt hol a fellegeket, hol a poklot jártam meg mialatt 4 országon át vezetett utam 2013-ig (Dánia, Görögország, Magyarország, Anglia).  Rengeteg új élményt, tapasztalatot, tudást kaptam az élettől az elmúlt 12 hónapban, de amiért a leghálásabb vagyok, az a családom végtelen szeretete és támogatása, melyre földrajzi távolságtól függetlenül feltétel nélkül számíthatok.

Idén először tapasztaltam meg milyen a Karácsonyt távol az „otthon, édes otthon” melegségétől megélni. Mindig is amondó voltam, hogy a szeretteinkkel töltött közös percek a legnagyobb ajándék melyet kaphatunk, de most értettem meg igazán mekkora hiányérzet és űr keletkezik az emberben mikor hiába áll egy gyönyörűen feldíszített karácsonyfa előtt Szenteste, csalódottan veszi tudomásul, hogy az egyetlen dolog, amit a „Kedves Jézuska! Igazán jó kislány voltam az idén, úgy érzem megérdemlem a családomat Karácsonyra” című levélben kért, nem talált meghallgatásra (aki a vendéglátásban dolgozik, az pontosan tudja miért…) Mindenesetre nem panaszkodhatom, mert bár december 24.-én még dolgoztam (itt Angliában 25.-e az úgynevezett „boxing day” amikor összegyűlik a család hogy közösen ajándékot bontsanak), a karácsonyi műszak után meghitt társaságban ültünk le a szentesti vacsorához (ami mivel hajnali 3kor lett kész, mondhatnám karácsony első napja reggelijéhez), majd ahogy illik, vacsora után arra is fény derült kinek mit hozott a Jézuska idén :) December 25.-e az év egyetlen napja amikor a kaszinó zárva van, melyet egy Xmas-partyval ünnepeltünk, és mivel én a szerencsésebbek közé tartoztam akinek 26.-ára is szabadnapot kapott, így volt időm kipihenni a karácsonyi kaszinós hajtást (13 órás műszakkal minden eddigi rekordomat megdöntöttem), és a leginkább májkúrának betudható ünnepi 2 napot is. Úgyhogy jelentem, sikeresen túléltem életem első Karácsonyát távol az „otthon, édes otthon” melegségétől, és bár hiszem, hogy az első ilyen alkalom a legnehezebb lelkileg, remélem nem lesz belőle rendszer…

Az idei karácsonyom kedvenc képe, melyet Babám készített nekem azzal az üzenettel: "Lélekben mindig velünk vagy"

Ami pedig a szilvesztert illeti, nos egyáltalán nem bántam, hogy dolgoznom kellett, mert nagyon különleges feelingje volt a kaszinóban visszaszámolni a 2012-ből még megmaradt másodperceket, és koccintással ünnepelni 2013 első pillanatait. Tökéletes műszakbeosztást kaptunk, hiszen 2 barátnőmmel együtt mindannyian hajnali 1-kor végeztünk, így még bőven előttünk volt az éjszaka, hogy tisztességesen megünnepeljük az újévet.

ALEA girls 

Kedvenc litván lányaim :)

Mi kétszer kívántunk egymásnak boldog új évet (hiszen otthon egy órával hamarabb kezdődött 2013)

2013. Új év. Új kezdet. Alig néhány napon belül egy darabot kapok az „otthon, édes otthon”-ból Kicsi érkezésével, mely biztos vagyok benne, hogy bearanyozza majd a mindennapjaimat. Ezzel elérkezett az idő ahhoz is, hogy kirepüljek unokatestvérem fészkéből, és újra építsem lila kis világom, ahol Kicsi is menedékre talál majd. És ameddig meg nem találom elérhető árú álomlakásomat (horribilis milyen összegeken belül mozog a lakásbérlés és fenntartás itt Angliában), addig is egy-egy bőröndnyi vagyonunkat összetéve Kicsivel, kalandvágyó és kihíváskedvelő fiatalok stílusában tömörülünk boldogan egy bérelt szobában. Aztán ha már meg lesz az álomkuckó, jöhet majd otthonról a dániai lila kis világom minden darabkája, teljes lakásfelszereléssel együtt.  4 nap és itt van Kicsiiiiii, hey, hey, heeeeeeeeey :)