Néha úgy érzem az idő a legnagyobb ellenségem…Az elmúlt 2 hónap (beleértve az otthon töltött 9 napot is) úgy elrepült, hogy szinte tudomást szereztem róla, és már csak azon kaptam magam, hogy London-Lutonból ismét a Nottingham felé tartó buszon ülök, ahogy tettem azt félelemmel vegyült izgatottsággal 5 hónappal ezelőtt is, amikor még nem voltam biztos benne mit tartogat számomra Anglia.

Az igazság az, hogy az elmúlt hónapok fizikailag és lelkileg is kemények voltak (leginkább a munka miatti állandó idő és energiahiány miatt), ennek ellenére azonban úgy érzem olyan szinten kezd összeállni az úgynevezett nagybetűs élet körülöttem, hogy az minden várakozásomat felülmúlta. Alig, hogy a próbaidőm lejártával hivatalosan is biztossá vált, hogy véglegesítenek a kaszinóban, hirtelen kihagyhatatlan szakmai fejlődési lehetőségek adódtak számomra (igyekszem nélkülözhetetlenné válni és ezáltal saját magam útjába folyamatos kihívásokat görgetni): recepció és bártréninget kaptam, és beiratkoztam egy úgynevezett NVQ  (customer service) távoktatási egyetemi programba is, melynek teljes költségeit a cég állja. Időközben kiderült az is, hogy a nottinghami egyetem elfogadta turizmus- vendéglátás szakára való jelentkezésemet, melynek megfelelően októbertől, a második évfolyamba csatlakozva itt fejezhetem be a Dániában megkezdett tanulmányaimat. Úgyhogy fáradtság ide vagy oda, minden jel szerint szépen virágzik a befektetett munka és energia gyümölcse. Csak bár a fák is virágba borulnának már a tavasz kezdetét jelezve, mert alig bírom kivárni, hogy a jó idő érkeztével belekezdjek „gatyába rázom testem, lelkem” projectbe a folyóparton való napsütéses futásokkal :)

Habár az égiek úgy döntöttek, hogy hiába repülök haza, nem menekülhetek a zord időjárás elől, lelkemben kitavaszodott az „otthon, édes otthon” töltött napok alatt, melyek mint mindig, ismét lélekmelengető hatással voltak rám. 3 nyugis, igazi családi napot töltöttünk négyesben Zebegényben (Dunakanyar) rögtön érkezésemet követően, ahol volt lehetőségem kipihenni az elmúlt hetek alváshiányát, és előre beraktározni energiából a családi telelést követő szociális élet döppingre. 9 nap olyan rövid idő, és olyan hamar eltelik, hogy szinte lehetetlen mindent belesűríteni amit szívem szerint belesűrítenék… de ha jobban belegondolok, hihetetlen érzés, hogy a földrajzi távolság  és ritka személyes találkozások ellenére, még mindig annyi ember hazavár, és szeretetével feltölt az otthon töltött napok alatt. (Teljes csalódottság vett hatalmába a képek feltöltése közben, mikor tudatosult , hogy valahogy az otthon töltött napok alatt elmaradt a szokásos "mindent megörökítünk" buzgóság...szörnyűűűűűűű)

25 év 25 óra a Bolyaiban. Bár kosárlabda gimi óta nem volt a kezemben, és majd meghaltam a pályán a 6meccs alatt, nagyon jó volt újra visszacsöppenni a gimis bandába.

Életemben most először éreztem ekkora kettősséget (egyik szemem sírt, a másik nevetett) az Angliába vezető visszautam előtt… még olyan jó lett volna tovább élvezni az „otthon, édes otthon” melegségét, a családi légkört és a szívem csücskeivel töltött pillanatokat, viszont számomra meglepő módon valahogy mégis hiányzott már lila kis világom és azok résztvevői. Azt hiszem ez annak a jele, hogy életemben először kezdem valóban „itthon” érezni magam, az otthontól távol is, és bár nem hinném, hogy Anglia lesz végleges letelepedési helyem, most a jelenben (és az egyetem miatt még egy évig biztosan) igenis úgy érzem itthon, otthon vagyok. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ebben hatalmas szerepe van Kicsi jelenlétének is, mely az „otthon, édes otthon” egy darabkájaként folyamatos lelki támaszával és szeretetével tölti meg mindennapjaimat, a fergeteges nottinghami társadalmi és éjszakai életnek, illetve azért remek érzés, hogy szépen alakul az a bizonyos nagybetűs felnőtt élet. Úgy érzem jó helyen vagyok, jó időben… Az élet szép, hey, hey, heeeeey :)

"F.R.I.E.N.D.S. Fight for you, Respect you. Include you. Encourage you. Need you. Deserve you. Stand by you."

Csak összeverődött a magyar csipet csapat. Rekeszizmaim kikészültek a két "pesti" legény mellett :)

Az a bizonyos nottinghami szociális és éjszakai élet... :)