Hihetetlen hogy az elmúlt 6hónap milyen észrevétlenül repült el… Ma pontosan 11 hónapja, hogy fejest ugrottam az ismeretlenbe, és az a bizonyos nagybetűs élet olyan szinten szippantott magába, hogy egy-egy lélegzetvételre is alig hagyott időt. Egy új fejezet kezdődik holnap életem könyvében, mely úgy érzem megköveteli hogy az elmúlt hónapok összegzésével lezárjam angliai ittlétem első korszakát, és nagy levegőt véve, izgatottan vágjak bele az előttem állóba.

Elérkezett az idő, hogy holnaptól visszaüljek az iskolapadba, és ha belegondolok olyan hosszú út vezetett idáig azóta, hogy az egy éves iskolahalasztás mellett döntöttem… A kaszinós éjszakai „üzemmód” miatt fizikailag és szellemileg is kemény hónapok vannak mögöttem, de úgy érzem szépen kivirágoztak erőfeszítésem csírái: rengeteget tanultam (és folyamatosan tanulok) a vendéglátás ágazatáról egy olyan cégnél melynek neve remek ajánlólevelet ad az életrajzomhoz, Kicsivel beköltöztünk egy két szobás álom lakásba (teljesen a városközpontban -8 percre a kaszinótól, 2 percre az egyetemtől) melyben életemben először érzem azt, hogy „otthon, édes otthon” vagyok mikor fáradtan hazaérek lila kis kuckónkba, és végül de nem utolsó sorban (talán mind közül a legfontosabb) rengeteget tanultam arról, hogy milyen is a kihívásokkal és felelősséggel teli felnőtt élet, és mennyire fontos hogy megleljük a szépséget és boldogságot az apró dolgokban, hogy a szürke hétköznapok egy kicsit színesebbnek tűnjenek. 

És mivel a képek minden szónál többet mondanak, íme egy fényképes összefoglaló mindarról ami garantálta hogy lila kis világom lila maradjon az elmúlt hónapokban is:

Mert "az élet mindig szép, csak a Te szemeden múlik, hogy milyennek látod!"

"Best friends are the people you can do anything and nothing with and still have the best time!"

Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen csodálatos ember mindennapi része lila kis világomnak. <3

"Race for life" jótékonysági futás a rák elleni küzdelemért. Vasárnap következik a "Robin Hood" fél maraton, melynek 20km-es távját hogy őszinte legyek nem tudom hogy fogom túlélni :)

"Time and distance mean nothing between sisters, we are always in each other's heart."

Babám ballagására sajnos nem tudtam hazarepülni, viszont közel 3hetet velem töltött a nyári szünidejében.

"A családi szeretet az élet legnagyobb ajándéka."

Az 5napos szülői vilámlátogató annyira jól sikerült a nyáron, hogy idén őket kapom karácsonyi ajándékként a nottinghami karácsonyfa alá <3

Több hónapi kemény munka után egy hosszú hétvégével ajándékoztuk meg magunkat Kicsivel Hollandiában, hogy így feltöltődjünk fel a karácsonyi kaszinós bolondokházára ami vészesen közeleg :)

Egy kis bolondság sosem árt, még a munkahelyen sem :)

Igaz kicsit félelemmel tölt el a gondolat, hogy a munka mellett (ami eddig önmagában is teljesen lekötötte az időmet és energiámat) holnaptól az egyetemi napok is becsatlakoznak a kötelezettségek sorába, de hogy őszinte legyek, úgy érzem épp itt az ideje, hogy egy újabb kihívás pezsdítse fel a mindennapjaimat. Úgyhogy holnaptól kezdődhet az egyetemi élet második felvonása, hey, hey, heeeeeey! :)