Az új év kezdete megköveteli, hogy 2013-at az elmúlt hónapok összegzésével zárjam (hiszen ha belegondolok ismét 3hónap repült el az utolsó blogbejegyzésem óta…). Az egyetem megkezdése óta olyan mintha az életem egy másik dimenzióba lépett volna, és hogy őszinte legyek számomra is hihetetlen, hogy az emberi szervezet milyen rendkívüli módon képes alkalmazkodni a körülményekhez.

A teljes állású éjszakai kaszinózás mellé becsatlakoztak az egész napos egyetemi órák heti kétszer, a millió beadandó project és utolsó éves hallgatóként a szakdolgozat írás is. Emellett a kaszinóban a F&B (élelmiszer és ital) részleg szakszervezeti képviselőjévé választottak, ami a kaszinó vezetőségével rendszeres üléseken való részvételével jár. És hogy garantáltan ne legyen túl magas az alvással töltött óráim száma, a Robin Hood félmaraton (melynek túlélése és végigfutása a csodával határos) rádöbbentett, hogy mennyire hiányzott a mozgás az életemből, úgyhogy beiratkoztam a városközpont egyetlen 24órás nyitvatartású konditermébe is, ahol egy-egy 8-10 órás éjszakai műszak után rendszerint én vagyok az egyetlen bolond, aki a futógépen gyilkolja le magát hajnali 4-5 környékén. Szóval az utóbbi hónapokban szó szerint igaz, hogy „aludni is alig van időm”, de számomra is meglepő módon (nagy mormota hírében álltam világ életemben) 4-5 óra alvás ide vagy oda, rég nem éreztem magam ilyen kiegyensúlyozottnak mint most. Azt hiszem ehhez az is nagy mértékben hozzájárul, hogy olyan dolgok kötik le az időmet, melyeket élvezettel, szívvel-lélekkel csinálok. Imádom az egyetemet (teljesen más az oktatás itt, mint Dániában), úgy érzem valóban értékes tudásra teszek szert az előadások alatt, mely önmagában is elég motivációnak bizonyul, hogy ha úgy alakul akkor alvás nélkül is, de bejárjak az órákra.

Életem leghosszabb 3órája volt a Robin Hood félmaraton, de végigcsináltuk! :)

A "Mikulás" jótékonysági futás azokért a gyerekekért, akik az év nagy részét (így az ünnepeket is) kórházban töltik.

A kaszinóban is szépen alakulnak a dolgaim, a múlt hónapban engem ért a megtiszteltetés, hogy részt vegyek a negyedéves jutalom vacsorán az igazgatósággal melyre minden részlegből egy dolgozót választanak ki a munkája elismeréseként. A recepciós munkakörbe már olyan szinten beletanultam, hogy a főrecepciós már hónapok óta fűz, hogy váltsak részleget és menjek át hozzájuk (akármennyire is élvezem a változatosságot abban, hogy egy-egy műszak erejéig beugrok kisegíteni őket, egyszerűen képtelen lennék 8órát egy helyben ácsorogni, a megszokott rohangálás helyett). A Karácsonyi időszak alatt a 120-150 fős rendezvények lebonyolításában vettem részt, melyben ismét egy teljesen más munkakörbe nyertem betekintést, és hogy őszinte legyek, nagyon élvezem, hogy a kaszinó minden szegletében tapasztalatra teszek szert. Mivel annyi szakmai tudást és tapasztalatot kaptam, és kapok folyamatosan ettől a helytől, úgy döntöttem a szakdolgozatom témája is az Alea Casino lesz, melyet a vezetőség is nagy örömmel fogadott, és rendszeres konzultáció mellett mindenben a rendelkezésemre állnak. Úgy érzem a szívemet teszem bele a munkámba, és jócskán kapok is cserébe. Hivatalosan senki sem kaphat szabadságot a decemberi hajtás alatt, mégis a közvetlen főnököm -tudván, hogy a család meglátogat Karácsonyra- olyan beosztást adott nekem, hogy előre ledolgozva nem hivatalos szabadságom óráit, mégis lehetővé tegye hogy közel egy hetet tölthessek családi körben, és a Karácsony valóban úgy teljen, mintha „otthon, édes otthon” lennék. És a lila kis világomban töltött közös családi pillanatok felbecsülhetetlen értékűek!

Életem első saját karácsonyfája :)

Életem legjobb Karácsonyi ajándéka(i) <3