Boldogan telnek görög mindennapjaim, egyszerűen élvezem minden percét az itt töltött időnek. A munka továbbra is kemény (könnyű sose lesz, hiszen nagyon meleg van, és a hajtás állandó koncentrációt igényel ha nem akarom valamelyik vendég ölébe önteni tálcám tartalmát), de végre úgy érzem sikerült fizikálisan és mentálisan is hozzászoknom a „bolondokházához”. Élvezem a munkát, hiszen végre a való életben tapasztalom a „pure tourism”-ot, és úgy érzem rengeteget tanulok, ami garantálja, hogy az itt töltött 3hónap életem egyik legértékesebb tapasztalata lesz majd.

Nyaralás és munka egy helyen- Feeling bar és étterem, Lichnos Beach Hotel

Mivel számomra a hétfő számít hétvégének (rendszerint ekkor van szabadnapom), a napok teljesen összefolynak, viszont annak ellenére, hogy monoton rutinnak tűnhet első ránézésre a munkaprogram (evőeszköz és pohárpolírozás, söprögetés, terítés amíg a vacsoravendégek megérkeznek, majd ital és ételfelszolgálás vacsoráztatás alatt, majd a vacsoráztatás lezártával újabb evőeszköz és pohárpolírozás után irány a bár zárásig) a tény, hogy nap, mint nap különféle vendégeket szolgálok ki tesz róla, hogy rendkívül sokszínűnek tűnjön ez a munkaterület, hiszen mint vezetés közben hiába jársz mindennap ugyanazon az úton, sosem találkozol kétszer ugyanazzal a forgalmi szituációval…Mindig vannak ismerős arcok (azok akik a hotelben szállnak meg félpanziós ellátással és az ittlétük alatt minden este az étteremben vacsoráznak), és olyanok is akik, a partról térnek be egy este erejéig, és bár a vendégek többsége valószínűleg sosem fog emlékezni arra a felszolgáló lányra aki a „welcome” falatokat és az italaikat az asztalukra tette, bennem erősen él a rám tett benyomásuk, hol ültek, hányan voltak, és a visszatérő vendégekről egy idő után már tudom körülbelül mikor jönnek vacsorázni, vagy már a rendelés elolvasása előtt pontosan tudom mit isznak majd…Az elég hamar kiderült, hogy talán ez az egyik legjobb munkaterület arra, hogy teljesen ismeretlenekről kiderüljön milyen emberek is valójában, hiszen nagyon sokat elárul a személységükről az, hogy hogyan viszonyulnak, kezelnek, viselkednek egy „egyszerű”, a langlétra legalján álló, fiatal pincérlánnyal…vannak hihetetlenül primitív, bunkó parasztok, akik azt hiszik, hogy mivel van pénzük egy tengerparti 4csillagos hotelban üdülni, övék a világ és cselédként kezelnek, lekezelnek (nah, az ilyeneket nagyon nehéz higgadtan, és mosollyal elviselnem, de megteszem mondván a viselkedésük az ő szegénységi bizonyítványuk), de vannak olyan vendégek is, akik már a második vacsorájuktól a nevemen szólítanak, nagyokat köszönnek ha a parton látjuk egymást, és mindig megkérdezik hogy vagyok mielőtt leadnák a rendelésüket. Egy barátságos mosoly, néhány kedves szó, kérem és köszönöm....az ilyen kis apróságok a vendégek részéről  felbecsülhetetlen élmények, kedvet és erőt adva a munkához, ezek miatt az apró „szépségeiért” a napnak érdemes reggel kikelni az ágyból és belevetni magunkat az őrült mókuskerékbe...majd mikor hullafáradtan esténként hazaérek, teljes feltöltődést jelent kiülni a teraszra (mely pont a tengerre néz, úgyhogy garantált, hogy minden nap jól kezdődik és fejeződik be) és csak bámulni a felettünk lévő, csillagos végtelenséget...

Úgy érzem az elmúlt 3hét elég volt ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjek, és a kezdeti zökkenők és ellenállás ellenére (volt néhány kezdetben nagyon barátságtalan és távolságtartó munkatársam) elfogadtassam és megszerettessem magam. Már kellő „kapcsolatom” van a konyhában ahhoz, hogy bármennyire is nagy a hajtás, elég legyen a pocimat megsimogatva jeleznem, hogy ebédet szeretnék kapni, és az extra adag maximum 10percen belül előttem van az asztalon (néha még dugi sütit is kapok mellé). A tulajok és managerek is  -akikről rémisztőbbnél rémisztőbb történeteket hallottam a munkatársaktól és akik folyamatosan a bárban ülnek minden lépésünket Big Brother-ként figyelve- kedvesen és egyenrangú félként beszélnek velem, gyakran dicsérve vidámságomat, mosolyomat és a tudásra szomjazó, kemény munkára hajlandó hozzáállásomat, úgyhogy minden jel szerint a pozitív benyomásra való erőfeszítéseim megtették hatásukat, mely rendkívül boldoggá tesz.

És hogy a nap ne csak strandolásból, munkából és alvásból álljon, hetente 1-2 alkalommal azért belevetjük magunkat a parga-i éjszakába is, ahol élvezve a kisfalu előnyeit, már kialakultak a törzshelyek, ahol a bártenderrel ápolt ismeretség által 5uróért egész éjszaka különlegesebbnél különlegesebb koktélokat kortyolgathatunk (hozzáteszem, egy mojito 8euroba kerül), megtaláltam kedvenc pékségem is gyros-osom is, ami a hét minden napján is nyitva van egész éjjel, úgyhogy nem panaszkodhatom, se éhen, se szomjan nem maradunk . Egy szó mint száz, egyszerűen boldog vagyok itt :)

Marissal (osztály-,munka-, és szobatársam) a parga-i éccakában