Csütörtökön megkezdődött a hivatalos tanítás…45 perces órák, minden héten változó órarend, és szívvel-lélekkel tanító tanárok (legalább is az a három, akit eddig megismertünk, nagyon pozitív benyomást tett ránk). Persze bele kell majd rázódni, hogy már nem magyarul és spanyolul hallgatom a tananyagot, hanem mindent angolul kell befogadnom, de úgy érzem ilyen diákközpontú környezetben ez könnyen fog menni! Bár már a kiutazásom előtt tudatosult bennem, hogy végre kiszakadhatok a többnyire elméleti tudásra alapozó magyar oktatási rendszerből, mégis érdekes volt testközelből megélni, hogy itt meg ennyire a gyakorlati alapokon fekszik az oktatás…Persze szükségünk van a tankönyvekre, viszont a hangsúlyt nem a belőle bemagolt, megtanult elméletre helyezik, hanem az egyéniség, saját vélemény és meglátásmód  kifejtésére.  Úgyhogy vége az eddigi passzív órai részvételnek! Kíváncsian várom a folytatást, a még ismeretlen tanárokat és tantárgyakat, aztán majd útközben kiderül, hogy mennyire igaz a közvélemény, hogy olyan büfé szakra jöttünk, ahol nemcsak rengeteg a tanítás nélküli project hét, de élvezet bejárni órára is:)

Bár tudom, hogy nincsenek véletlenek, az élet újra és újra emlékeztet arra, hogy ne felejtsem el, MINDEN okkal történik… Az előző blogbejegyzést az akkor még előttem álló buliáradattal zártam, és akkor még nem tudtam, hogy épphogy a csütörtök esti buliban szövődött ismeretségnek köszönhetően ma este 10-től megkezdhetem első munkaórámat. Teljesen „véletlenül” ugyanis egy pókerestéket szervező pasival álltunk ki csocsózni, majd ahogy az lenni szokott, sablonos ki ’honnan jött, mivel foglalkozik” beszélgetésbe keveredtünk, mikor megemlítettem neki, hogy alig két hete vagyok itt, és nagyon szeretnék végre valami munkát találni. És ekkor - mondván, hogy épp munkaerőt keres- jött az ajánlat, hogy hoszteszkedjek a heti két alkalommal (vasárnaponként és keddenként) megrendezésre kerülő éjszakai pókerpartikon. Nos, miután tisztáztuk, hogy szigorúan az italok felszolgálására, majd az este végén a rendrakásra korlátozódik a feladatom, (50korornás, azaz körülbelül 2000Ft-os órabérért) úgy voltam vele, éljünk a lehetőséggel és nézzük meg, hogy valóban működik-e a közös munka.  Úgyhogy lássuk milyen egy élesben menő pókereste feelingje, aztán holnap majd megnézzük milyen lesz az éjszakázás utáni ébredés feelingje is:P

És hogy a péntek esti grillezésről is tudósítsak, nos, hihetetlen, hogy milyen profin oldották meg a 250 fős vacsora kivitelezését, melynek egy, az egyetem udvarán felállított hatalmas sátor adott helyet. A vacsora egyenesen mennyei volt, svédasztalon tálalt körettel és a sátor mellett, szabad lángon grillezett húsokkal, amihez társult a kellemes zene, és jó társaság is, úgyhogy minden adott volt egy tökéletes estéhez. Sajnos azonban a közös szórakozásnak  hamar vége lett, hiszen mindenki egyénileg, a saját baráti társaságával elvonult az egyetem melletti apartmanokba, és bár én személy szerint nagyon jól éreztem magam péntek este, mégis hiányoltam a közös, össznépi buli hangulatát…szóval ismét kaptam egy újabb megerősítést, hogy e szempontból is előnyösebb a kollégiumi légkör, hiszen ha buli van, akkor az közös, nem pedig szétszéledős…

Ami pedig a szombati napot illeti, volt benne minden Móni(a legtündéribb koleszos magyar csajszi, akit nővérkének is bármikor elfogadnék), Zoli (Móni párja), a cuki kis kékszemű Bazsi (alias Regina Hercegkisasszony- Móni, ezt csak a Te kedvedért:P) társaságában: egy kis kirándulás - a közeli, Mariager nevű falucskában-  óriás hamburger evés, és esti nagyszabású magyar találkozó Aarhusban, ahol meglepően sok magyar fiatallal ismerkedtünk össze, és ez távol az otthontól nagyon jó érzéssel tölti el az embert (arról nem is beszélve mekkora feelingje van, mikor csak úgy dübörög a „Mizu” a hangfalakból:D )

Az elmúlt napok után azt nem mondanám, hogy az energiaszintem az egekben van, (öreg vagyok én már három egymást követő bulihoz:P) de a boldogságszintem mindenképp, hiszen szépen lassan kezdenek kialakulni a dán mindennapok: a szép környezet, a jó társaság és az eddigi ittlétem alatti barátságos időjárás gondoskodnak arról, hogy egyszerűen csak boldog legyek, hogy itt lehetek! :)