Hallomásból tudom miről szól egy otthoni gólyatábor, de megélve a dán változatot, be kellett látnom, hogy e téren is hatalmas  különbségek vannak a két ország között.

Hogy őszinte legyek, nem túl nagy lelkesedéssel indultam neki a kétnapos kirándulásnak…vasárnap éjszaka nem igazán aludtam jól (bár az ágyikóm több, mint tökéletes, úgy tűnik még szoknom kell az új környezetet), majd a kialvatlansághoz még egy igazán szürke, borús hétfő reggel is társult. Mivel azonban többször megtapasztaltam már, hogy azokat a dolgokat élvezi az ember a legjobban, amihez kezdetben nem is igazán volt hangulata, bizakodva indultam neki ennek a két napnak is, remélve hogy most is így lesz majd! Nos, a kedvtelenség hamar elmúlt, és a hangulat is gyorsan megjött, úgyhogy hatalmas élmény volt az a két nap, amit egy Rebild nevű, gyönyörű kis falucskában töltöttünk.

60, a világ különböző pontjairól érkező diák, egy belevaló tanári csoport, egy jól kiválasztott helyszín („in the middle of nowhere-a semmi közepén”), és egy jól megszervezett program (az együtt töltött idő lényege nem a hullarészegség elérése - ellentétben az otthonival- hanem valóban a csapatépítés, közös munka és ezáltal egymás megismerése volt) garantálta a remek hangulatot. Bár csupán két napot töltöttünk Rebildben, összekovácsolódott csapatként tértünk haza, melynek köszönhetően a kezdő évfolyam összes arca ismerős, a nevek memorizálásához azért még több időre lesz szükség:)

A szórakozás mellett (kin-ballozás, illetve GPS segítségével a nemzeti parkban elrejtett logikai feladatok megkeresése és megoldása) a munka is helyet kapott… A három kezdő osztályt, egymással keverten 5 fős csapatokra osztották,  azzal a céllal, hogy megadott (12) szavak, kifejezések értelmezését fényképben jelenítsük meg. Remek csapattársaim voltak, így öröm volt együtt dolgozni, a végeredmény (aminek végleges formát ma adtunk) pedig szerintem több, mint tökéletes lett:)

Talán a 12 csapat közül a miénk volt a legsokszínűbb: Köztünk volt  Vinc, az évfolyam egyetlen néger (Dániában született) diákja,  Tasha, az észt leszbikus lány (ő az első környezetemben lévő homoszexuális, és bár eddig is pozitívan álltam hozzájuk - hiszen mindenkinek joga van a boldogsághoz, és ha ezt egy vele azonos neművel találja meg, miért ne tehetné- Tasha méginkább megerősített abban, hogy a szexuális hovatartozását leszámítva teljesen ugyanolyan, mint bárki más! És hogy a csapatmunkának több szempontból is meglegyen a gyümölcse, a közös munka folyamán összemelegedett a román srác Cip, és a litván csajszi Judita:P

És ez a kulturális mix az, ami miatt itt vagyok, vagyunk…más gyökerek, más múlt, más szemlélet és gondolkodásmód, és mégis találunk közöset egymásban: van olyan, aki ugyanúgy imádja a spanyolt, ahogy én, van olyan, aki ugyanúgy kíváncsi Ausztráliára mint én, van olyan, aki ugyanolyan csokimániás, mint én…és minél jobban megismerjük egymást, annál jobban felfedezzük a bennünk meglévő azonosságokat és persze különbségeket, és ezáltal akarva, akaratlanul változik saját szemléletmódunk, és változtatunk másokén is…és igen, mindannyian azzal a céllal vagyunk itt, hogy kinyíljon a világ előttünk, viszont az odáig vezető út is csodálatos!

És, hogy a magas érzelmi és értelmi síkokról kicsit könnyebb vizekre evezzünk, ma annyi pozitív dolog ért, hogy még az orkán erejű szél sem tudta kedvemet szegni:D A reggeli félkómámat félig-meddig volt időm kipihenni a projectmunka technikai probléma miatti 1órás kényszerszünetében, majd tökéletes képekből megalkottuk a tökéletes projectet, majd nagy örömmel láttam, hogy a jövőheti órarendem alapján (minden héten változik az órarendünk, amit egy internetes szerveren tudunk nyomon követni) az 5napból csak hármat fogok iskolában tölteni, majd 10koronáért (durván 400Ft) rátaláltam egy gyönyörű virág kitűzőre (jó, Anya, tudom, hogy amúgy is rengeteg van, de ennyiért otthon sem kapok, és tökéletesen mutat majd a cuki kis pink kabátomon:P), majd Mikin, az indiai srác, aki a kolesz központi személye, bekopogtatott a dán sim kártyámmal (amihez szerencsére könnyen megjegyezhető telefonszámot kaptam: 0045/71-88-48-98) amihez nagyon kedvező tarifadíjak társulnak: GT mobiról GT mobilra mindig ingyenes (a koleszosok nagy része ugyanennél a szolgáltatónál van), GT-ről más mobilhálózatra a hívás 0.2kr/perc (azaz 8Ft), éppúgy ahogy az SMS is, és külföldre 1kr/percért telefonálhatok (40Ft), és küldhetek SMS-t. Szóval a telefonprobléma is megoldva (már csak arra várok, hogy a srácok visszaérjenek a feltöltött kártyámmal és beizzíthassam a dán számomat:) És hogy még tetézzem a boldogságot, holnap busszal elvisznek Aarhusba, a központi okmányirodába, ahol megkapjuk a várva várt „CPR numbert „ (ami  szerintem az ideiglenes lakcímkártyához hasonlítható leginkább), amivel már nyithatok majd dán bankszámlát, és a munkakeresés is megindulhat hivatalosan…És a hab a tortán, hogy szerda lévén ma billent a hét (azaz már közelebb vagyunk a hétvégéhez, mint a hét elejéhez), és hát nem mintha eddig a hétvégék nem foglaltak volna el különleges helyet, de úgy tűnik az egyetemi életben még nagyobb súllyal bírnak, hiszen csütörtök esténként a kolesz klubban megünnepeljük a kispénteket (ami valószínűleg holnap sem marad el), majd pénteken az egyetemen globális WELCOME party lesz grillvacsival összekötve (250 jegyet adtak el), amit persze majd egy kis tánci-tánci követ majd, és ha a tegnapi terv nem változott, akkor szombaton „magyarok össznépi találkozótja”-t tartunk, ugyancsak egy kis tánci-táncival összekötve….szóval hosszú, de annál tartalmasabb hétvége elé nézünk, és mivel hétfőn nincs órám, nem kell amiatt aggódnom, hogy mikor fogom kipihenni az előttem álló napokat/éjszakákat:) Úgyhogy, hey, hey, heeeeey!