Nos,  túlvagyok az első iskolanapokon, és hát hogy is fogalmazzak…nem magyarországi színvonal.  Lenyűgöző az egyetem épülete, és bár kicsi alapterületen helyezkedik el, magasságával, stílusával és az őt körülvevő környezetével, már az első pillanattól kezdve levett a lábamról. Nem is beszélve az érzésről mikor megláttam, hogy a magas, ragyogó fehér falak szűziességét, gyönyörű lila teremajtók törik meg, amitől még inkább vonzóvá vált az iskolajárás számomra:)

Az osztály rendkívül sokszínű…Mivel 2osztályt indítottak turizmus-vendéglátás szakirányon belül, Kriszti (a rajtam kívül egyedüli  kezdő magyar lány) a másik osztályba került, így teljes a kulturális mix feelingje.  A 18 éves litván lánytól kezdve, a 24 éves holland Erasmusos cserediákon keresztül (csak fél évig lesz az osztálytársunk) a 31 éves 2 gyermekes dán anyukáig minden életkorú és nemzetiségű fiatal megtalálható az osztályunkban, melyen mikor végignézek valóban megértem miért is ennyire „internacional” ez a képzés!

Az első napot együtt a saját osztályunkkal töltöttük, és nem túlzok ha azt mondom, hogy már az első óra után beállt az agyhalál a hihetetlen mennyiségű új információ befogadása miatt…az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyenlőre még nagyon lefáraszt, hogy folyamatos jelleggel angolul figyeljek, gondolkodjam, és kifejezzem magam…de nagyon élvezem a kihívást, és imádom az érzést, hogy egy közvetítő közegen keresztül (mely ebben az esetben az angol) a világ bármely pontjáról származó emberekkel teremthetek kapcsolatot- és ez az ami miatt beleszerettem a nyelvtanulásba- .  

Persze ahol diákok vannak,  ott a buli sem maradhat el…szóval kapásból minden sulinap végét egy könnyed bulival zártuk itt a koleszban - minden csütörtök este nyitva a kolesz klub helysége , ahol a csocsó, biliárd és gyertyafényes asztalkák mellett a hatalmas tánctér és egy belevaló DJ garantálja, hogy mindenki lelazuljon egy kicsit:)- tegnap éjszaka pedig a szombatot ünnepeltük meg „downtown-ban”-azaz Randers központjában. Tudom, hogy még hat az újdonság varázsa, de alig tudom szavakba önteni milyen érzés mikor estéről estére újabb és újabb embereket ismerek meg, és azt hiszem ennél jobb utat nem is választhattam volna az értékes kapcsolati tőke megszerzéséhez (ugye Hapcika?!)

Az igazság az, hogy úgy érzem jó helyen vagyok jó időben, és persze jó környezetben! A koleszt már most imádom, hiszen tényleg van közösségi élet, ami rendkívül segít a beilleszkedésben…kedves fiatalok, akikhez tudom, hogy bármikor fordulhatok, és ez mindennél többet ér! Ha pedig magányra van szükségem, nos egyszerűen csak becsukom szobácskám ajtaját… és bebújok a pihe-puha ágyikómba egy finom kis délutáni bucikálásra (éppúgy ahogy azt most fogom tenni). Úgy érzem jobb ha előre rápihenek a holnaptól kezdődő gólyanapokra… :)